Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

is átteszi magyarra, önmaga előtt is tisztázza eljárását: nem fordít, hanem magyaráz jaz eredeti gondolatmenetében és változtat ott, ahol a magyar közönsége azt szükségessé teszi: „Továbbá a rövid mondású, de szélesen kiterjedett értelmű dolgokat nem jó magyarul is oly röviden írni, mert az együgyű és középszer olvasású ember meg nem érti. Bölcsnek, tanultnak nem írok, az együgyű meg nem ért. így is elég megérteni és benne gyönyörködni a gyengének, ahogy én változtatom. De önnön anglus természetiben való megértelmére olvasás kell, már előre és nem kicsiny. Én olvasatianoknak írván úgy nem tehetek, hogy nyűglődve értsenek meg. Száz esztendő múlva, ha dolgozik a nemzet, lehet osztán más hangon is írni." (Az ember poémában. Jegyzés, első fogalmazás.) , , Bessenyei tehát! a maga fordítási illetve magyarázási modorát nem általában tartja helyesnek, hanem csak a nemzet akkori fejletlen irodalmi kultúrája mellett szükségesnek. Majd eljön az idő, mikor a nemzet az erősebb táplálékot is megbírja, akkor lehet majd más módon is írni a magyar írónak. (Ez a gondolat Csokonainál más megfogalmazásban visszatér a Széchényihez és Koháryhoz írt levelekben, előbb pedig Kármán A nemzet csinosodása c. tanulmányában.) — Bessenyei tudja, hogy mi az igazi fordítás, mfelyek annak nehézségei. „Nem bízom magamhoz a fordításnak mesterségébe és ennél nehezebb dolgot a ínyelvekre való nézve alig ismérek. Ezt a kis fordításomat ezerszer igazítottam már..." (Lukántrs.) A fordításnál két nyelv találkozik egymással és mintegy megmérkőzik a magyar a maga kifejezéseszközeivel az idegennel. Számos írói nyilatkozatot! ismerünk a korban, mely ezt a találkozást valóságos csatának fogja fel a két nyelv között. Sok fordító aztán „a két nyelv közt eltéved", különösen, ha nem is jól tudia őket, mint (erre sok példa akad. Bessenyei is azt mondja, hogy „csakugyan fordítani én sem' bátorkodom, félvén attól, hogy a két egymással ellenkező nyelvnek fejemben való ögyvelgése, tőlem észrevehetetlenül is magyarságomnak ne ártson." (Tariménes, Emlékeztetés.) Ha a fordító csak az eredeti gondolatait veszi át, még nem ad igazi 'fordítást, inkább csak szövegmtagyarázatot. Ha pedig szórul szóra fordít, elvész a lényeg, úgy lehet. „Az ilyen erős munkákat, ha szóban, versben nyomrul nyomra fordítod, nemcsak hibás lesz, de nevetséges is... Szót fordítasz szóra, de az erő, méltóság eltűnnek... Már két nyelvnek természetiben tudni, hogy az egymással való ellenkezésben mindeniknek méltósága micsoda gondolatok és szavakban álljon szemközt, nem 371;