Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

kitűzéseivel függnek össze. Eredetiek abban a korban, midőn Révai Adelungtól veszi át stilisztikáját. — Iktassuk ide min­denekelőtt egy rendkívül finom megjegyzését a nyelv és a stí­lus különbségéről Az ember poémában Jegyzéséből. A 'fordítás­ról beszél „Jön úgy dolog ezerszer is, hogy ha azon szóval mondod nyelveden, melyen amott mondották, a magadéban min­den méltóságátul megfosztod. Más szavakkal kell élned, nyelved­nek amazzal ellenkező természete szerint, hogy azt felemelkedé­sében követhessed. Ezt már bajos fel tanálni, hogy micsoda szó­val váltsd fel amazt, mely nem az a szó lévén, nyelveden, ugyan azon tárgyat, méltóságot, elmét adja elő. A nyelvnek erejét, mél­tóságát, tisztaságát kell ismerni, mert a csupa szavaknak tudása ide nem tartozik. A kocsisom is csak úgy meg ért minden magyar szót, mint én és véllem akadály nélkül beszél. De a szavakat ragyogó fénnyel, méltósággal öszve rakni nem tudja, sem fel­emelkedésbe nem hozhatja." A versírásban ,a stílus szempontjából Bessenyei ott folytat­ja, ahol magyar elődei abbahagyták és csak a verselésen változ­tat. A prózában azonban — világosan érzi —, szakítania keli a hagyományokkal, a „régi áhítatos magyarsággal", mert ez elvi leg összeegyeztethetetlen az új világi és éppen nem egyházias gondolati tartalommal. A világi kultúrának, tudománynak szakí­tani kell a szentírás módjával és új utakon kell haladni az írás­módjában, stílusban. A „belső írókat külső dolgokkal nem követ­hetjük", ami úgy értendő, hogy az egyházi, moralizáló írókat stí­lusukban sem követhetjük: A Magyar Néző ben szellemesen paro­dizálja a református papok stílusát. A Tariménes Emlékezletésének sárospataki betoldásában is visszatér az eddigi egyházias stílus problémájára: „A magyar könyvekben leginkább bibliai írás módját látok, de ez csak ott tökéletes, az hol van és világi íróra nem tartozik. .. Arténis nem beszélhet úgy, mint Ruth asszony könyve: sem Trézéni, mint Sa­lamonnak Éneke. Mit mondanál, ha Arténisről írnám, hogy olyan mint a fábul csinált kösöntyű, az orra hasonlít a toronyhoz, fo­gai mint kettősöket ellő juhol^, melyek Gileádról lenyírják a fü­vet . . . Ezek titkok: mi titkokat nem írhatunk." Bessenyei nem vak tehát a bibliai 1 nyelv sajátos értékei és szépségei iránt, azonban a leghatározottabban elhatárolja magát tőle, mint világi magyar író. Az elhatárolás gondolati-téren is természetesen megvan Bes­senyei deista, helyenként materialista felfogásában, de megvan stiláris tekintetben is. De elhatárolja magát Bessenyei a barokk stílustól is néhány stílusparódiájában. Ilyen A Filozófusban Lidás levele Lucindához 364;

Next

/
Thumbnails
Contents