Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

még sokat nem ismer, egyszerűnek látja a nyelv és a gondolkodás Ikapcsolatát. A gondolkodás primátusából arra következtet, hogy az ember a nyelvet szinte tetszése szerint formálhatja: ,,. . .rnihent ezeket a szókat megaood a magyar nyelvnek . .., azon szempillatásba blyanná tészed a magyar nyelvet, mint a legfőbb európai nyelv lehet e földön." (Magyarság.) A Jámbor szándék áttekinti az ecijdigi magyar törekvéseket a nyelvművelés terén., jRöviden úgy foglalja össze, ami eddig történt, hogy részben eredeti magyar könyveket igyekeztek írni, vagy pedig idegenből fordítottak. Az eredeti szerzők kőzett a legkevesebb a született magyar. Ezek is vallásbéli és erkölcsi tudományokban, nem különben, a históriában voltak szerencséseik. A többi tudományban, még ha a munkák jók lennének is „az együgyű, de olvasni és tanulni szerető emberekre nézve" nehezek vagy alig érthetőek az idegen szavak miatt. Ezek a munkák egészen eltévesztik céljukat. Ha a tudós embereknek írattak, jobb lett volna őket latinul megírni, hiszen nincs tudós ember, aki ne értene latinul. Ha a tudatlan embereknek szánták a szerzők e műveket, falra hánynak borsót, rossz, kevert és idegenes magyarságuk miatt. Egyesek ugyanis „idegen nyelvek természetéhez alkalmaztatott beszéddel élnek". „Az ilyenek valóságos nyelvrontók és megérdemelnék, hogy nékiek hallgatás parancsoltatnék, hacsak addig is, míg magyarul újra megtanulnának." A fordítókhoz kíméletesebb Bessenyei, hiszen ezek dicséretes módon igyekeznek az idegen munkákat közönséges hasznúakká tenni, és olykor a magyar nyelvet is szerencsés kézzel annak természetével megegyező módon bővítik. De azokat a fordítókat, kiknek nem született nyelvek a magyar, hazafiúi buzgalmába n „nyelvgyalázók"-nak nevezi, kik egy egész nemzetet bosszantanak és gyaláznak. — — Nem könnyű c|olog hát magyarul művelni a tudományt, de legnehezebb talán magára a nyelv természetére tartozót, vagyis a nyelvtudományt előre vinni. Itt már Bess(enyei iszeretné egyenesen kikötni, hogy csak született magyar emberek 'fogjanak hozzá nyelvtanokat és szótárakat írni, „mert ezek a nyelvnek kútfejei: amelyek, ha zavarosak, senki azoknak folyamatjaikból is soha tisztán nem merít." Sajnos azonban, a magyar nyelvtanító könyveket idegen nemzetbéliek írják. (Bessenyei itt főleg a Bél Mátyás németnyelvű magyar nyelvtanára gondolhatott, mely számos kiadásban terjedt el 1729 óta. De ott volt Adami Mihály Ungarische Sprachkunst-ja 1763-ból, meg a Thomas János és Korabinszky János nyelvtanai.) — Bármi dicséretes dolog is magában véve ez ja' buzgalom, de a nyelvnek „regulákat szabni, formákat ön356;