Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

angol filozófusoknak, ő már nem hiszi azt el, hogy tudomány csak latin nyelven lehetséges. Vergilius csodálni való addig, amíg a természetet és az indulatokat festő költőként szemléljük, „de mihent mély tudományt, bölcsességet keresel benne, mindjárt odalész mindi csodálkozás, mind dicséret. Az anglus Popénak, akar Jungnak száz versébe több bölcsesség van, mint Vergiliusnak ezerbe találtathatik." (A holmi. XL. Virgiliws.) — A latin lehetett tehát valaha az európai tudomány hordozója, de régen kinőttek ; szárnyai alól a modern nemzeti nyelvek és a korszerű tudomány, az új világi filozófia angolul és franciául szól hozzánk, a latin klasszikusok pedig csak a költői értékeikkel jöhetnek számításba. Ebből viszont az következik, hogy nemcsak latinul lehet bölcsen írni és „a francia, anglus szóba ezerszer mélyebb bölcsesség fekszik már„ m,int valaha a deák szóba volt." (A holmi, XXI.) Nekünk is az a dolgunk tehát, hogy mások példáján 'felbuzdulva lerázzuk magunkról az előítéleteinket és — hátat fordítva a korszerűtlenné vált latin nyelvnek — magyarul műveljük a tudományt. Ma még az a helyzet, hogy „ezer diák írót könnyen találhatsz egy magyar íróra". — De; miért tartanánk mindnyájan kötelességnek nemzetünk nyelvének elfelejtését? (A magyar néző.) — Szinte úgy érezzük, mintha most is fülünkbe csengene, hozzánk is elhatna Bessenyeinek lelkéből fölszakadó kiáltása: „Engedjetek meg hát magyarok egy szót ott magyarul írni, ahol deákul százezret írtatok ... Emellett látod, hogy magyarul is csak adtak nevet a dolognak, és lehet rajta írni, beszélni." V. Bessenyei kultúrpolitikai programjának az az értelme tehát, hogy a modern tudományt, a nyugati felvilágosult írók gondolalatait a magyarságnak is meg kell tanulnia éspedig a saját anyanyelve segítségével, mert különben a világosság nem jut el a nemzet széles rétegeihez. A magyar nyelv azonban — minden épsége és erőteljes szépsége mellett is — szűk és a mai formájában még alkalmatlan a modern tudomány és világnézet hordozására. Művelni kell a nyelvet, csiszolni kell, alkalmassá kell tenni magyar könyvek írása által arra a nagy feladatra, amelyet Bessenyei szán az anyanyelvnek: előkészíteni és munkálni a magyarságnak modern értelemben vett önálló nemzetté való átalakulását. Bessenyei újító, azonban egy percig sem szabad, megfeledkeznünk azokról a szálakról, amelyek őt is a magyar szel354;