Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

nyelvén* megszólít, hozzá hajiasz, megvidulsz, az idegeneket elhagyod, ehhez beszélsz. Miért? Mert azon a nyelven nevekedtél." (A holmi első kidolgozása, II. szakasz.) A hazának és az édes anyai nyelvnek ereje fogva tartja Bessenyeit, nem engedi, hogy idegen nyelvek adófizetője legyen. Éppen az a tény, hogy ő, a kivételes körülmények közé került magyar, idegen nyelvek segítségével elsajátíthatja a tudományokat, melyekhez pedig minden miagyarnak hasznos, sőt szükséges volna hozzájutnia, döbbenti rá arra, hogy a tudományok megszerzésének nem lehet ez a „közönséges", azaz általános útja, hogy a tudományoknak ,a kulcsa a köz számára az anyanyelv, melyet azonban alkalmassá kell tenni a tudományok hordozására. Minél többet tanul, annál jobban ég benne a vágy> hogy mindezt az anyanyelven közölje honfitársaival. Valahogy úgy látszik, mintha a dolgok belső logikáját maga is inkább csak sejtené, mint értené: Barátjának Barcsai Ábrahámnak írja a Lukanus-íovdítás előtt: „Nem tudom, micsoda boldog vagy bóldogalani történetek okozzák hazánkba, hogy mikor mán idegen nyelveknek vizsgál ások miatt nemzetünknek anya nyel vét felejtenünk kellene. annak tanulásába és felemelésébe legnagyobb tűzzel épen akkor fáradunk." ; Az idegen nyelveken tanult sok új tudomány döbbenti rá arra, hogy, „nagyon megszűkültünk a magyarságba, melynek ugyan bőségébe soha nem voltunk". Az, amit Bessenyei a régi magyar irodalomból ismer, indokolttá teszi a mondat második felét is. Annak pedig, hogy a XVIII. században különösképpen megszűkültünk a magyarságban, az az oka, hogy a magyar nemzet, „ki különben minden tulajdonainak fenntartásában oly nemes, nagy és állhatatos indulattal viseltetik, a maga anyanyelvét felejteni láttatik; olyan világba pedig, melybe minden haza önnön nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik". (Magyarság.) IU. Kb. 1570 óta, tehát mikor a reformáció plebejus lendülete elmúlik, az ún. második jobbágyság rendszere megszilárdul, a török pedig hosszas tartózkodásra fészkeli be magát Magyarországon, állandó a panasz íróink ajakán, hogy a magyar nyelvet , nem művelik eléggé, hogy a magyar nemzetnek nincs például sajátos nyelvén megírt története. Hangoztatják ezt a latinul írók éppúgy, mint a nemzeti nyelven írók. Legalább 200 év magyar problémája az, mely Bessenyei gondolataiban folytatódik. 343;