Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

minden, eddiginél következetesebb és sürgetőbb okfejtéssel. A korabeli, tőle függetlenül dolgozó magyar írók gondolatai egymjás mellé állítva bizonyítják, hogy e fontos figyelmeztetések kimondására megérett az idő. Itt is, ott is megcsendül bátortalanul egy hang 1750 után, hogy Bessenyei György írásaiban emelkedjék a legmagasabbra, az ő türelmetlen és biztató megfogalmazásában váljék egy új korszak vezérmotívumává. A legfontosabb és az új Bessenyei okfejtésében mondatának a második fele: eddig is sokan mondogatták, hogy a magyar elhanyagolja a maga nyelvét, és hogy ez milyen kár. Bessenyei hangsúlyozza és aláhúzza az időpontnak a jelentőségét: valaha általánosan urakodott a latin a nemzeti nyelvek fölött, most azonban már az idegen nyelv nyűgétől megszabadulva minden haza, minden nemzet a maga nyelvét emeli, azon tanul, pereskedik, kereskedik, stb. A nagy nemzeti kultúrák kifejlődése idején külön nemzetként megmaradni csak úgy lehet, ha a magyar is a maga nyelvén fejleszt önálló világi kultúrát. — Az erdélyiek, kik a XVII. század végén vesztik el az önálló nemzeti lét utolsó foszlányait is, hamarább megérzik, mit jelent az idegen politikai és kulturális elnyomás. Haller János már 1682-ben panaszosan írja, hogy a magyarok kezdik elfelejteni szép anyanyelvüket: „Nemcsak illetlenség vagyon ebben, de ezt is tartották a régi eleink, hogy amely nemzetnek szokását, szó járását, ruházatját felveszik az emberek, végre azon népnek birtoka alá esnek. Adta volna isten, ne az magyarokon teljesedett volna ez- a mondás." (Pays, a békeséges tűrésnek payssa. 'Elöljáró beszéd.) — A magyarországi magyarság most Bessenyeivel érkezik el annak kimondásához, hogy „Minden nemzet a maga nyelvérül ismértetik meg leginkább, — hogy neveznéd az olyan nemzetet, melynek anyanyelve nem volna? ^Sehogy... Azonba, amely nemzettül elkoldulná nyelvét, aziránt mindig úgy tetszene, mitha inasa, vagy szolgája volna." (Magyarság.) A nemzeti nyelv így jelenik meg mint a nemzeti közösség egyik legfontosabb ismérve. Nagyon lényeges cblog az — mint ahogy Szauder kifejti — ,,hogy Bessenyei, a polgárosodás eszméiért és tudományáért küzdő magyar író és filozófus nem az állam és a nemzet, hanem az anyanyelv és a nemzet szoros öszszetarlozását hirdeti". (Bessenyei. 69. 1.) Ennek egyik oka feltétlenül az lesz, hogy Bessenyei a közigazgatásilag elszakított Erdély magyarságával is egynek érzi magát, mint arra később még rátérünk. — Mindenesetre érzi Bessenyei a történelmi pillanat súlyát és jelentőségét: a nemzet kialakulásáról, felvirágzásáról vagy pusztulásáról van szó. Később, amikor a bihari ma344;