Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

ratodfiac gondolattyat". (Az Euatigeleiumoknac ... magyarázattyanc Első Resze. Bécs, 1577. 53. o.). Basilius István is hasonló értelemben mondja: „Mikeppen az embernec gondolattya szüli az igéket, mellyeket azután nyelueuel kimond . . . (Az apostoli Credonak Rövid Magyarazattya. Gyula-Fejérvár, 1568. 236. o. Mindkét idézet Szende Aladár nyomán: A XVI. század nyelvszemlélete, Bp. 1938.). — Látható tehát, hogy nemcsak a gondolkodás és nyelv összefüggése általános vélemény, de az a 'felfogás is, hogy a nyelv eszköze a gondolatok közlésének és a társadalmi érintkezésnek. A nagy francia Enciklopédia így határozza meg a nyelvet: azon teljesítmények összege, melyek segítségével egy nemzet szóbelileg 'kifejezi gondolatait. ((Une Langue est la totalité des usages propres á une nation pour exprimer les ipensées par la voix.) — Bessenyei Györgynek és társainak nem kellett tehát a német Hamann és Herber gondolataira várni és támaszkodni. A felvilágosodás általános felfogását követi Bessenyei A holmiban, jamikor így ír: „Soha olyat nem: gondolhat az elme, melyet a penna ki ne írhasson .. . mert mikor dolgot gondolsz, akkor szót is, eszközt is gondolsz. Valakinek e világon erős gondolkodás módja van, annak vagy ékesen szólásba, vagy pennába erősnek kell lenni hasonlóul." (XXXII. Tanítás, írás módja.) Tegyük e mellé Tariménes III. részének Emlékeztetés c. darabjából: „Mikor az elme szélesen kiterjedett munkába van: a nyelvet, mint kezében lévő eszközt, okainak világos felfedezésére nagyon kényszeríti." A kor számára a nyelv elsősorban szókészletet, kifejezésmódot, (stílust jelent. Bessenyei előtt nem t kétséges, hogy az elsőség a gondolkodásé, illetve hogy a sz& a gondolattal együtt születik meg, hogy a nyelv az elme kifejezőeszköze. Már a fiatal író is látja, hogy. ,az érzelmek kifejezésére nehezebb a nyelvet' kényszeríteni: „Érzése van az embernek olyan, melynek nagysága már tovább semmiféle szólásnak formáját, erejét m

!eg nem szenvedi s csak némaságba tart; de gondolat nem lehet (A holmi XXXII.). Az írói igyakorlat azután megtanítja Bessenyeit iarra, hogy nem egészen egyszerű dolog a gondolat számára semi a pontos nyelvi kifejezés megtalálása. „Az elme és ennek okoskodása véghetetlen — olvassuk a Tariménes emlékeztetéséb&n. —, képzelődés szüntelen habzó, széles tenger: a szó pedig nem sok és számbavétethetik. Megszorul az okoskodás, mely miatt kéntelen a nyelvet erőltetni. Hány 'gondolatot kell félrehagyni, mely homlokunk ialatt megfordul, amiatt, hogy egyenesen a maga természetében ki nem mondhatjuk: a hosszú kimondással pedig erejét elvesztjük.. /' — Ez itt még csak az iró panasza 338;