Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

a nyelvre általában és nem a hazafi kesergése azon, hogy „nagyon megszűkültünk a magyarságba ..." Olyan ez, mint mikor Cicero a lingua inops-ról, Lucretius Carus pedig az egestas linguae-ről beszél. (Tolnai Vilmos: A nyelvújítás elmélete és története. 1929. 9. 1.) A papok még a XVIII. században is arról beszélnek, hogy a nyelveket az isten hozta Hétre a bábeli torony építésekor. A felvilágosult írók természetesen tudják, hogy a nyelveket [azok hozzák létre és azok fejlesztik, akik azon a nyelven beszélnek. A nyelv tehát a társadalommal együtt fejlődik. Voltaire írja filozófiai szótárában: „Les plus completes sont necessairement Celles des pleuples qu' ont le plus cultivé des arts et la société." Bessenyei is azt vallja Jámbor szándéka ban: „Valamint a tudományok, úgy a nyelvek is apródonként jutottak tökéletességre, amelyben már vágynák. Az emberi életnek sok féle szükségei, az elmével véle született nyughatatlanság', a vizsgálódás, az érzékenységek által tett tapasztalás mindenkor újabbújabb találmányokat szültek .. J Mindezeknek a ... természeti és elmebéli új dolgoknak új eszközöket, új hivatalokat, új rendtartásokat és ezeknek ismét új neveket kellett szükséges képen találni. így öregbedett a nyelv a tudománnyal együtt.... A tudományok és kézi mesterségek előmenetelének tehát bizonyos megesmértető jele minden országban a született nyelvnek állapotja . .." Két fontos dolog következik ebből a felfogásból Bessenyei számára. Az egyik az, hogy „Egy nyelv sem származott a földgolyóbisán tökéletes erőbe; de azért mégis sok van már erős és mély közöttök." (Magyarság.) A magyar nyelvet is lehet tehát tökéletesíteni és a legelső nyelvek sorába állítani. A másik következtetés: Bár a nyelv a közösség alkotása, a nagy elméknek kötelessége a nyelv fejlesztésé: „Sok nagy elmének kell dolgozni százrul százra, míg egy ország nyelve felemelkedésbe jön. A nyelvnek mélységét, méltóságát /méltóságos lelkek szülik..." (Beszéd az országnak tár gyárul.) — Annyi bizonyos, hogy Bessenyei György úrnak érezte magát a nyelv felett, azt vallotta, hogy a nyelv eszköz, melyet a gondolkodó elme többkevesebb sikerrel a m,aga szolgálatára kényszeríthet. A Tariménes Emlékezteiésáben már arra a végső következtetésre jut: „A nyelv engedjen hát az elmének, nem az elme a nyelvnek.. Nem a szó szülte az értelmet és szájadhak nyelvét, hanem az értelem csinált beszédet nyelvednek forgása által, életednek tapasztalásai között. Ne a beszéd csináljon hát minket, hanem mi azt." Ennek a véleménynek, mely akkoriban általános volt, a 339;