Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

gyönyörködtetve oktatja nemzetét, és ebben megtalálja boldogságát is. Mi indokolja Bessenyei célkitűzéseinek hatalmas pátoszát, lendületét? Mindenekelőtt az, hogy látja, nincs nemzetének tanítója, vezetője a közboldogsághoz vivő úton, nincsenek profánus, világi írók. Már pedig talán egy nemzetnek sem lenne oly nagy szüksége a tudományra mini az övének, mely hajdan vitézségével bámulatba ejtette egész Európát, most azonban, a felvilágosodás századában, messze elmaradt a többi európai nemzetektől. Bessenyei előtt csak lassan válik világossá az ország gyarmati, elnyomott helyzete, de azzal már az első bécsi években tisztában van, hogy a közboldogságot jelentő világi tudományokban elmaradott a magyarság és ha önálló nemzetként meg akar maradni az új, polgárosodó Európában, akkor a /szó modern értelmében is nemzetté kell válnia, önálló nemzeti kultúrával. E kultúrának az elemei készen állnak, kínálják ezt a nyugati felvilágosult írók, de ezeknek a szava nem hat el a magyar pusztákra, a falukon élő birtokos nemességhez. Valakinek magára kell vállalnia a feladatot, hogy az „újsággal" tűzbe hozza a nemzet elméjét, az európai tudományt magyar nyelven szólaltatja meg. Bessenyei tisztában van kezdeményezése nagyságával és veszélyeivel is: „Eleitől fogva az újítók mindenütt üldöztettek ... mindazonáltal csak kell mégis mindenütt, olyanoknak lenni, kik magokat a közügyért ideig mocskoltassák és azokat szolgálják, kik abban hívek és ártatlanok." Ezek a mondatok zárják le Magyarság című kultúrpoltikai röpiratát, melyben először fejti ki gondolatait a tanulásról, a tanításról és nemzete új tudományra való tanításának eszközéről, a magyar nyelvről. II. A közlés eszköze a nyelv. Mindenki, aki ír, küzd a nyelvvel, mert minden író alakít, változtat a nyelven, miközben gondolatait és érzéseit közli. Csak nem' mindekinéi kísérhető a küzdelem olyan világosan figyelemmel, és nem mindenkinél áll az egész életmű középpontjában a nemzeti nyelv felemelése olyan mértékben, mint Bessenyeinél. A humanizmus óta a nyelvről szóló elmélkedésekben általános az a felfogás, hogy a nyelv és a gondolkodás összefüggenek. Telegdi Miklós írja egyik evangélium-magyarázó könyvében: „Touabba az kilső szózat' magyarazoia, auagy tolmacha az belső gondolatnac, mert abból erted meg az te feleba22 Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyve 337