Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

het-e teljesen visszaadni az eredeti nyelvi ízt és sajátságokat, és szabad(-e idegenszerűségeket is átültetni stílusértékben. Amikor DEBRECENI I\. JÁNOS olasz nyelvből való fordításának módját is érinti, megemlíti, hogy csak olyan mértékű magyarítást végzett, "... a' mint az Olasz nyelvnek Idiotizmusa avagy tulajdonsága engedte/' (Énekek Énekének magyarázatba:: 1693.) 6. Mindezek az adatok, ha vázlatosan is, de azt bizonyítják, hogy a nyelv kérdése eleven probléma volt. A magyar nyelvűség minél szélesebb kiterjesztésével a magyar nyelvvel kapcsolatos vizsgálódások is mind elmélyültebbek lesznek. A feladat igen nagy: a magyar nyelvet minél alkalmasabbá 'kell tenni funkciója betöltésére. Az sem véletlen, hogy még a tipográfus, a korrektor is azon munkálkodik, hogy ne egyszerű nyomtatója legyen a magyar szövegnek, hanem munkálója is. Ez magyarázza azt a gyakorlatukat is, hogy a nyomdász, a korrektor belejavít az író szövegébe, vagy legalább is a könyv egységes helyesírását kívánja elősegíteni. HELTAI írja nagyon jellemzően: „lm valamennyére megtisztítottam és megjobbítottam . . ., hogy a jámbor olvasó meg ne akadjon az olvasásban, elhárítám a nehéz Ortográfiát, auagy irásnac módját és a szokottra hoztam." (Weres Balázs: Decretum: 1571.) A nyelvről való vizsgálódások igen érdekes változatait szemlélhetjük éppen azokban a kifakadásokban, amelyek a tipográfus vagy a korrektor beavatkozó munkáját kritizálják.

13 Hadd idézzek egy nagyon jellemző megnyilatkozást példának. CSUZY ZSIGMOND „Zengedező Sip-Szó", Pozsonyban, 1723ban megjelent munkájában ilyen kifakadás olvasható: „Tessék pedig azt-is eszedbe venni, hogy távul-létemben már ezen e i' nyomtató prosben izzadó munkám némelly eross szájú Magyarnak akadott vala kezébe, ki-is a nyomtatásban esett fogyatkozások igazéttása mellett már toldalékkal, már elcsípéssel, c e e már valamelly szóknak, tobb botu'knek, sok accentusoknak vagyis jedzéseknek változtatásival, noha talán jó szándékból, mind-az-által mostoha, akarom mondani mosdatlan keze szennyét vastagon ide mázolta, mellyet a tudiós olvasónak kell' jó helyre hozni, megigazéttani." 7. A magyar tanítási nyel'v fejlődésének rajzában értékes adalékul szolgálnak azok a kitételek is, melyek már apellálnak magára az olvasóra is, ami azt is jelenti, van már társadalmi keret és alap is a magyar nyelvűség propagálására: vannak, akik olvassák a magyar betűt, a magyar szót, a magyar 318;