Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

guknak és az olvasóknak számot adjanak, egyszóval

1 ez az út a nyelvfejlesztésnek is elősegítője volt, s mindenképpen alkalmas módnak és eszköznek bizonyult a magyar nyelvnek nagyobb feladatok elvégzésére való előkészítésére is. Vannak olyan megjegyzések, amelyek még azt tükrözik, hogy a fordító a magyar nyelv szük voltát érzi. DALNOKI BENKÖ MÁRTON, Florus históriájának magyarítója előszavában nem véletlenül hasonlítja össze a latin és magyar nyelvet, megküzdött maga is a két nyelv sajátos természetéből adódó különbségek miatti kifezési nehézségekkel is: „Hogy pedig fordításomat Vétkességgel vádolod, tudd meg, hogy ez a Historicus igen rövid, homályos és fontos Stylussal bír: a mi magyar nyelvünk pedig ollyaft szük, hogy ezen a ceák szókat nem lehet hathatósan ki-mondani..., annak felette mindég nyelvnek a Szólásban vannak kiváltképpen való tulajdonságai, úgy, hogy edgyik nyelven való Szóllásnak formáit, soha hathatósan, és a maga erejében a más nyelven-való Szóllásnak formáival kitenni nem lehet. Ugy,. hogy soha egy fordítás-is az Exemplárnak erejét valóságosanki-nem fejezi." (Dalnoki Benkő: Lucrus Arnaeus Florusnak A Római viselt Dolgokról írott Négy Könyve: 1702.) Hasonlóan ír erről a kérdésről már SZENCZI MOLNÁR is:„ ... noha én az Magyar szónac olly ékessen folyásával azt nem e fordíthattam, az mint Németül vagyon írva: Az miképpen hogy e a Szőnyeget is ha megfordíttya az ember, nem szinte olly ékes. más felöl." (Postilla Scultetica: 1617.) Ez a felismerés azután még inkább nagyobb erőkifejtésre buzdította a fordítókat, s csak nyelvünk nyert abból az igyekezetből is, hogy a fordítás elérje az eredeti alkotás nyelvi értékeinek színvonalát is. A latin, német, olasz, angol, belga és egyéb nyelvekkel való viaskodásban feltétlenül izmosodott a magyar nyelv kifejező ereje is. Az erőHetett, homályos, ízetlen fordítások miatti kifakadások is azt mutatják, hogy a magyar nyelv oldaláról is fontosnak tartották a fordításokban is erősödő műgond minél elmélyültebb ápolását: „ ... a Magyar Stylust-is úgy kellett alkalmaztatnom, hogy az igaz értelem e mellől félre ne lépjek, hanem amennyire lehet, mind a szók, mind az értelem mellett megmarad.gyak." (Szenczi Fekete István: Lelki Nyugosztoio Orák:) Természetesen azok a megnyilatkozások is értékesek számunkra, melyek arról adnak hírt, hogy a fordításban arra is tekintettel voltak, mit enged meg az eredeti szöveg nyelve, le317;