Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

pontjából fontos megjegyzések között a fordításokkal együttjáró műhelymunkákról szólókat kell elsősorban kiemelnünk. A magyar nyelvet funkciója teljesebb betöltésére is előkészítette a fordítás és a vele járó műhelymunka. A fordítások jelentőségét és a nyelv 'fejlesztésében is betöltött fontos szerepét érzékeltető megjegyzéseket ezért tartjuk ebben a keretben is számon: „A fordításra nézve, ne szólly folytonosan, mondván: De tsak fore dítás ez. Oh csudálatos ítélet! Mert vallyon, mely nemzet szue e e kolkodnék inkább tulajdon nyelvre való fordítások nélkül, mint e e e mi nemzetünk! . . . szükséges azért az jó fordítás és hasznos" (Somosi Petko: Igaz .. .Ut: 1656.) A fordítás műhelymunkájának egyik értékes eredménye a magyar szókészlettel kapcsolatos filologizálás, és néhány jelentéstani megfigyelés rögzítése. A magyar stilisztikai és jelentéstani irodalom — sajnos — eddigelé nem igen szedte rendbe a régi magyar irodalom mindenképpen értékes megjegyzéseit, pedig sok esetben tükrözik a korabeí'i stilisztikai vizsgálódások magyar nyelven közvetített eredményeit is. A fordításnak fejlettebb típusa az eszményük: ,,. .. az összehasonlítani a magyar nyelvet valamelyik idegen nyelvvel. Ebben az összehasonlításban nemcsak a jellemző különbségeket veszik észre, hanem a magyar nyelv több rendszer- és -szerkezetbeli sajátosságáról is szót ejtenek. Meg kell sokszor majgyarázni, hogy a fordító milyen elvet követ ,a fordításban: e e P e , , „ . . . nem Grammatice, boture botut, hanem vg fordítottam, hog sem a textust el nem hattam, sem az értelmet..' (Méliusz: Az két Sámveí: 1565.) A fordításnak fejletebb típusa az eszményük: „.... az fordításnak... az én ítéletem szerént úgy kell esni, hogy ne ismernék fordításnak, fonákul az írás ne esnék, az az: a' mit Magyarrá kellene fordítani, annak nem Deák, Német, Anglus etc. formán, hanem Magyar módon kellene esni." (Medgyesi: Praxis Pietatis: 1640.) Jellemzően indokolja fordítási módszerét KÖLESERI Sáf» e muel is: ,,.. . nem követvén igirol-igire, hanem a magam keze e szennvét-is rajta hagvván fordítottam." (Koleséri: Idvesség Sarka": 1666.) Ez az igényesebb feladatmegoldás irányába való fordulás azt is feltételezte, hogy a nyelvről még mélyebben gondolkozzanak, a megformálás, a nyelvi kifejezés kérdéséről saját ma316;