Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

mondatsémáit, a terminus technikusokban való gazdagságát állítják szembe a magyar nyelvvel. így kell értékelnünk BETHLEN MIKJLÖS eme kitételét is: „ Azért én is nem írtam

1 deákul

1, noha bizony nekem könnyebb és alkalmatosabb is lett volna deákul írnom; nem úgy értem, mintha deákul jobban tudnék, mint magyarul, merti bizony azzal nem kérkedhetem, nem is kérkedem: hanemj azért, hogy a deák nyelv az ő bősége és annyi száz esztendők alatt a 'sok nagy elméktől lett excoláltatása miatt alkalmasabb a dolgok leírására a magyar nyelvnél". (Emlékiratai: Előljáró beszéd.) MEDGYESI PÁL e megnyilatkozásában pedig, hogy ,,... a magyar nyelv noha parasztos e nyelv, de fontos és bölcs nyelv, kiváltképpen a példa- avagy c e e köz beszédekben..." (Bunon buskodo Lélek: 1660.)), már a magyar nyelv mellett tesz hitet, s magyarázatot találunk arra is tételében, miért oly gazdag a régi magyar „írásmód" szólásokban, közmondásokban. Tudatosan nyúlnak stílusértékben is gazdag lehetőséget nyújtó szólásainkhoz a konvencionális latin retorikai és stilisztikai formák ellensúlyozásaképpen is. Valóban meglepő müvésziességgel tudnak régi íróink egy-egy szólással, közmondással helyzeteket, jellemeket, cselekedeteket megrajzolni, megeleveníteni. Az élő nyelv, a népi nyelv fordulatait, szólásait nagy előszeretettel és szervesen illesztik bele e mondataikba a hitvitázók is: „Nem nézik azt a Nőtelen Pápista e Papok hová valók és micsoda nemzetből valók a szolgálók, csak e légyenek szépek, Sarkon-forgók, eltartják affelől Bolha pohár hordani(Matkó: Bányász Csákány: 1668.) 3. A nyelvről való gondolkodásuk elsősorban a nyelv kifejező (társadalmi) funkcióiát emeli érdeklődésük előterébe. Ezért a tanítási nyelv fejlődéstörténetének vizsgálatában sem mellőzendők azok a megjegyzések, amelyek nyelvünk sajátosságairól, a nyelvi kifejezések tudatos elemzéséről, a stílus problémáiról foglaltattak írásba egy-egy elöljáró beszéd mondanivalójaként. A nyelv társadalmi szerepéből, funkciójának helyes szemléletéből kiinduló nézetek különösen fontosak számunkra. Amikor e PÁZMÁNY .arról ír, hogy „ ... a' ki kosséget tanít, méltó úgy szabni beszédét, hogy azt megérccse és abból tanullyon." (Jó Nemes Váradnak: 1630.), akkor valójában a nyelvi tudatosság •síkján felveti a nyelv közlő és ábrázoló szerepében is adódó 313;