Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az általános iskolai nyelvművelő munka néhány kérdéséről

következményei. Némedi Lajosné a középiskolai fogalmazástanitásról írva összeállítja a középiskolába kerülő tanulók tipikus stilisztikai hibáit. 1

1 Ezek között szerepel elsősorban az, hogy a tanulók nem látják a 'kapcsolatot élőbeszéd és az írásbeli fogalmazás között. „Az ilyen tanulók szóbeli felelete formailag, nyelvileg teljesen igénytelen, írásbeli fogalmazásuk nyakatekert, természetellenes " —• írja Némediné. Igen érdekes lenne, ha néhány tanulót megfigyelnénk abbó'l a szempontból, hogyan viszonyul egymáshoz szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége. Valószínűleg azt tapasztalnánk, hogy a hibásan író tanulónak beszéde is hibás, és csak akkor tud helyesen beszélni, ha „bevágta" a tankönyv szövegét. A szóbeli kifejezőkészség területén tehát talán még sú'Jyosabb a helyzet, mintha az írott beszédet figyeljük, mert mindkét formánál megtaláljuk ugyanazokat a hibákat, csak a szóbeli kifejezésnél ezeket; még fonetikai jellegű hibák is súlyosbítják. Ennek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a beszéddel csak újabban kezdünk törődni. Mindenesetre akár szóban, akár írásban akarjuk magunkat kifejezni, a logikus gondolat közlésére 'feltétlenül szükséges nyelvi ismeret is. A nyelv anyag — mondja Kerékgyártó — ebből pedig következik, hogy minél jobban ismeri valaki az anyagnak általános törvényeit, annál önállóbban tudja kezelni, annál inkább képes a megszokottól eltérőleg

1, és mégis helyesen használni.

12 Sokan a nyelvtantanítás rovására akarnak stilisztikai ismereteket adni. A nyelvtan és stílus szembeállítása azonban nem helyes, nem természetes, mert nagy íróinkkal együtt azt kell vallanunk,; hogy a nyelvtan ellen való vétés egyúttal stilisztika ellen való vétés is. A nyelvtan, a nyelvtudomány útmutatása nélkül nem képzelhető el komoly és eredményes stílus-tanítás sem. 31 .Igen helyes, hogy az új főiskolai jegyzet is már azt tanítja a jövő tanárainak: „A nyelvileg és stilisztikailag helyes, illetve szép egymástól legtöbbször elválaszthatatlan. 1

4 A hiányosságok fel'sorolása nem jelenti azt, hogy nincsenek eredményeink a nyelvművelés területén. Ezek felmutatása azonban most nem célomj, mert — mint elöljáróban már megjegyeztem — a hiányosságokra akartam rámutatni. Kétségtelen. hogy vannak eredmények, méghozzá nem is lekicsinyiendőek. Sokat fejlődött már tanulóink szókincse, mondatalkotása, kifejezőkészsége, de a kép még nem megnyugtató. Még mindig kevés az ol'yan tanuló, aki szabatosan, világosan, de amellett szépen is ír és beszél. A fogalmazás tanításának kérdéseivel fogíalkozó munkák egyetértenek abban, hogy a mutatkozó eredmények az elvégzett nagy munkával nem állnak arányban. Miután látjuk a nehézségeket, nézzük meg, melyek a legkö265;