Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az általános iskolai nyelvművelő munka néhány kérdéséről

lesz ebbő':?! — A téma: Iskolánk környéke. Alcím: Tájleírás. — A dolgozat így hangzik: Egy délelőtt az iskola környékén szemléltük a tájat. Ahogy iskolánk nagy falait elhagytuk, elénk tárult egy szép őszi táj. Közvetlen az iskola előtt bokor sávok voltak, melyek közt egy-egy fa hullajtja sárga leveleit. Távolabb az út pocsolyás, sáros sávját látjuk, mely az őszi szél hullámokat ver rajta. A bekerített játszótér és a futballpálya most nem pocsolyás a megtelt gyerekektől. Csak a kapufa ringatózik a szél szárnyán. Távolabb egy csoport fenyőfa áll, melyen egy szarka rövid lábával kapaszkodik. Tőlünk jobbra, a törvényszékház előtt egy pinceszellőztetőt ásnak. A telt vödört húzzák felfelé egy hengeren, ennek nyikorgása elmosódott a szél süvcltése miatt. Nekem ez a táj nem cf

.yan szép, mert a hegyek nyári napokban sokkal szebbek és hangulatosabbak. Mennyire nem természetes, valóban nyakatekert írás! Mosolyt keltő szóhasználatok, pontatlanul, értelmetlenül fűzött mondatok halmaza. (A do5gozatot a nevelő 3-ra értékelte!) Ezek a példák is bizonyítják, hogy csak akkor tudunk írni {§s beszélni valamiről, ha van róla íkellő ismeretünk, van hozzá megfelelő szókincsünk és mondatalkotási készségünk. Ehhez hozzá kell még járu'jnia a logikus gondolkozásnak is, hiszen a nyelv és a gondolkodás nem választható el egymástól. ,,A gyermek értelmi és nyelvi fejlődése között dialektikus kölcsönhatás van: a beszéd gyakorlása fej'feszti a gondolkodás funkcióját, és az értelmi fejlődés gazdagabbá teszi a gyermek nyelvét" — mondja Vincze.

7 A logikus gondolkozás első feltétele, hogy a tanuló különbséget tudjon tenni lényeges és lényegtelen között, és a lényegeset mondatszerkesztéssel, hangsúlyozással ki tudja emelni. Éppen ezért nagyon fontos az irodalmi művek vázlatának megbeszélése, megállapítása ebből a szempontból (is. A vázlatkészítés nagyon nehéz feladat elé állítja a tanulókat, hiszen meg 'kell találniok , ki kell emelniök a lényeget, ami sok esetben még nagyobb diákoknak,, sőt még a főiskolai hallgatóknak sem mindig sikerül (gondoljunk cs^ak a főiskolán készített e!ső jegyzetekre!). Semmiképpen sem nevelte helyesen a logikus gondolkozlásra tanulóit az a kartárs, aki a VIII. osztályban a Himnuszt tárgyalva már a tárgyalási órára kitűzte házi feladatul a vázlat elkészítését, majd a házi feladat felolvasásakor mégállapította az egyikről, hogy vannak benne jó részek, de helyenként hiányos (természetes, hogy az ilyen általános megállapításokból nem tanulhat a tanuló); majd megjegyezte egy másik házi feladatra, hogy ez nem vázlat, mert azt pontokba egymás alá kell írni (nyilvánvaló, hogy a vázlatnak nem e<z a formalitás az ismertetőjele); és azután kezdeti hozzá a vers tárgyalásához, végül órája után csodálkozott, hogy 263;