Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: Az általános iskolai nyelvművelő munka néhány kérdéséről

szóiil: melly miatt ez az ./ékes és bölts nyelv igen megotrombult, és elparasztult." 5 A nyelművelésnek ugyancsak fontos problémája a helyes mondatalkotás megtanítása. Tanulóink sok esetben hiába ismerik a megfelelő szavakat, nem tudják őket Togikusan mondattá fűzni, és 0. mondatodat nem tudják összekapcsolni. Ezzel kapcsolatban el kell fogadnunk Kerékgyártó megállapítását: „Nyelvtankönyveinkben részletes útbagazítást adunk a mondatelemzésre, ugyanakkor egy szót sem fordítunk a mondj&talkotásra." Itt kell a hiba forrását keresnünk. És hogy ez mennyire égető kérdés a szókincsfejlesztéssel együtt, bizonyítékul áldjon itt egy VI. o. tanuló doígozata. A téma: Petőfi vízi útja Pestig. Alcím: Képzelet után. 1— A> feladat az volt, hogy az olvasmányok és a dolgozatot előkészítő megbeszélés után írják íe a tanulók, hogyan utazott Petőfi egy alkalommal Pestig, milyen gyönyörködve hallgatta a hajón a szolgálni induló parasztlányok és a zölcjséget szállító asszonyok énekét, mennyi mindent tanult az egyszerű, de szívből' fakadó dalokból, hogyan a ihlették ezék dalra őt ;magát is. Az egyik tanuló így dolgozta fel a téniát: l Petőfi mikor felszáll a hajóra, sok mindent látott. Akkor, amikor a hajón utazott, sok népdalt taniilt és maga is írt nagyon sok szépet. A hajón nemcsak népdalt hallott, hanem megtapasztalta azt, hogy a nép milyen nyomorúságban élnek. A hajón látott sok kofát és nagyon sok cselédlányt. A hallott népdalokat megtartotta az eszébe. A dolgozat elolvasása után az olvasó bizony nem érti meg

r hogy mit is akart itt tulajdonképpen eftnondani a dolgozat írója. Márpedig, úgy hiszem, ennél súlyosabb vádat nem emelhetünk írásmű ellen. A helytelen mönóatfűzés. a primitív mondatszerkesztés, a felesleges szóismétlések, a helytelen szóhasználat értelmetlen szóhalmazzá teszi ,az egész dolgozatot. Menynyire áll erre Gtíál Géza megállapítása: A tanuló fogalmazásának nincs eleje, nem zárja le a mondanivalókat, a fogalmazásban tartalmi és fogikai hézagok vannak, csak sejtetik a gyermek mondanivalóját, de nem találják meg a kifejező formát. 8 Megelégeefietünk-e annyival, hogy elégtelent adunk egy-egy ilyen dolgozatra? — Nem', mert hiszen ez a dolgozat — sajnos — nem az egyetlen, a kirívó példa. Ez a tanuló érezhetőleg nem! is volt igényes saját magával szemben; de vajon elég-e az, ha a itanüló törekszik a szép írásra? Figyeljünk meg egy másik, ugyancsak a VI. osztályban írt dolgozatot. Már olvasták a tanulók Petőfi tájleíró remekműveit. Arany János Toldiját. Nyilván ennek a következménye, hogy már ők maguk is igyekeznek szépen írni. De lássuk, ml 262;