Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Mikus Gyula: A serdülőkor néhány problémájáról

A mi gyermekeink életét már szocializmust építő hazánk célkiűzései, új iskoláink, úttörő és DISZ szervezeteink szelleme, családjaink szépülő, tökéletesedő életének, nevelésének körülményei határozzák meg. A serdülő fiú, vagy leány ilyenv vagy amolyan viselkedésének, magatartásának okait elsősorban életkörülményeiben, nevelésében kell keresni. A nevelés csaik kihasználja, vagy sok esetben szabályozza, elhárítja a biológiai fejlődés következtében kialakuló feltételeket, nehézségeket, de nem kullog utánuk, mint ahogyan erről sokan meg vannak győződve. A serdülő gyermek magatartásában előforduló hiányosságok és rendellenességek legtöbbször nem törvényszerű, elkerülhetetlen, csak biológiai jelenségek, hanem fejlődő életünk még meglevő hiányosságainak tükröződései. így sok még a hiba iskoláink nevelőmunkájában. Rengeteg család életében élnek még kispolgári, vagy egyenesen burzsoá nézetek, nem tűntek még el teljesen az utcákról; a gyermekeik szemei elől a naplopók, részegeskedők, jampecek. Mindez természetesen amellett*, hogy akadályozza, gátolja még ideig-óráig az új élet kibontakozását, nyomot hagy a fejlődő gyermek lelkében is. II. Marxista pedagógiai irodalom a serdülőkor lelki sajátosságairól és neveléséről. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után megnyílt az ember számára a korlátlan, minden oldalú fejlődés lehetősége. j A nép gyermekei megszabadultak a testet és lelket sanyargató korai gyermekmunkától. Az iskolák, gyermekotthonok, úttörőházak, nyári táborok, technikai állomások biztosították számukra a tanulást; az értelmet, akaratot, szép érzelmeket fejlesztő pihenést és szórakozást. Emellett sehol a világon nem törődnek annyit a gyermek egészségének ápolásával, helyes táplálkozásával, mint a megvalósult szocializmus országában, a Szovjetunióban.' Ezek a megváltozott körülmények biztosították a szovjet gyermekek, köztük a serdülőkorúak szinte ugrásszerű testi és szellemi fejlődését. A szovjet élet, a szocialista család és iskola örökre elűzték a pedagógiai pesszimizmust és hatalmas erővel bizonyítják azt, hogy a serdülő nem szánalmas és sajnálatos teremtmény (mint ahogy azt Koszterszitz és társai vallják), hanem helyes nevelési eljárások mellett: gondolkodó, őszintén lelkesedő, állandóan tevékenykedő, íkedves és vidám gyermek. 248;