Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Mikus Gyula: A serdülőkor néhány problémájáról

a sötét szobák sarkában meghúzódó individualizmussal, szentimentalizmussal telt leánykák naplóit, levélkéit. Erre a tényre rámutattak Vincze László és Flóra is ,,A gyermek fejlődésének és nevelésének kérdései c., 1954-ben megjelent könyvükben. A burzsoá pedagógiai irodalom tárgyalásánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy a burzsoá társadalom felsőbb rétegeinek romlottsága, a züllött családi élet, a nyílt erotika, a dekadens művészet és irodalom korán rányomja' bélyegét a fejlődő gyermek lelki világára is. Az ilyen körben élő gyermek természetesen azokkal a problémákkal foglalkozik legtöbbet, melyek környezetében a legdivatosabbak. A zavaros, beteges, sokszor pesszimista gondolatok melegágya a tétlen lusta élet, a magárahagyatottság, társtalanság is, amely ezeknek a gyermekeknek legtöbbször osztályrésze. Kertész-Rotter Lillián által fent rajzolt kép nem a serdülő gyermek általános képe, hanem egy pusztulásra ítélt, fertőzött társadalmi osztály gyermekeinek sajnálatraméltó, kiúttalan, gyászos életét mutatja. Kertész-Rotter Lililián munkájában az 1947-ben már eltűnőben levő társadalmi rend állásfoglalását, görcsös tiltakozását is látjuk az új, a kibontakozó élet ellen. Szeretné ránk erőszakolni a pesszimizmust, az életuntság, a pusztulás érzését, pedig csak a burzsoá itikola, a burzsoá család és nevelés pusztul az új élet friss, hatalmas csapásai alatt. A siránkozás, a pesszimizmus, a pánikhangulat, amelyet szinte egyaránt láttunk a feljebb idézett. valamennyi burzfeoá szerző munkájában, jelenti egyúttal az erőtlenséget, a lemondást, a passzivitást is, amellyel a burzsoá lélektan és pedagógia mindig meghajol a nehezebb, problematikusabb nevelési kérdések előtt. A burzsoá lélektan általános hibája még, hogy bármelyik életkor sajátosságait vizsgálja is, kiszakítja az egyént a környezetből és minden hatástól elvonatkoztatva szemléli, meghatározóként tekintve ugyanekkor a biológiai sajátosságokat. Nem szabad a serdülőt kiszakítani a környezetből., figyelmen kívül hagyni a társadalom, a család rendjét és életét. A kapital%ta államokban, a gyarmati országokban egészen mások a gyermek fejlődési feltételei és problémái is, mint a; Szovjetunióban, vagy a szocializmust építő országokban, köztük hazánkban is. Igen helytelen volna, ha ezt a tényt figyelmen kívül hagynánk, s a Horthy-rendszer idején, vagy a nyugati államokban tapasztalt jelenségekből kiindulva vizsgálnánk a mi serdülőinket. 247;