Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

seknek egészen egyszerűeknek kell lenniük, s használatukban következetesek legyünk. Az előadásba beillesztett egyik ilyen résziét ez volt: A teljes hasonulás tanításában először ki kell alakítanunk a teljes hasonulás fogalmát, másodszor meg keíl határoznunk az eseteket, amikor a szabály érvényes. Az I. rész menete: 1. Megfigyeltetjük az akadályképzés mozzanatát a k és v hangképzésének kezdetén, a hang kimondása nélkül. A megfigyelt tény: k: 3 nyelv háta a szájpadláshoz tapad, — ínyhang —, elzárja teljesen a i'evegő útját )— zárhang. v: a nyelv hegye az alsó fogsorhoz ér, felette szűk rés marad a levegő kiáramlásához: fogtájéki, réshang. Megfigyel tétjük mindkét hang keletkezését: k: a nyelv elpattan ia szájpadlástót s ekkor halljuk a hangot: felpattanó zárhang (explozíva); q: a levegő a résen súrlódva áthalad, így keletkezik a hangi réíshang; Megállapítjuk a hangszalagok működését (gégére tett ujjal, fejtetőreitett tenyérre? stb.) és a két hang minőségét: a k zöngétlen, a v zöngés. Ezek az előzetes megfigyelések azért szükségesek, mert a mássalhangzókat a képzés módja szerint nem csoportosítottuk. 2. A további vizsgálatot a szövegből kiemelt szívvel-lélekkel különbségének megfigyeltetéséve kezdjük: szív + vei lélek 4" vei ragja ugyanaz, a kiejtésben megváltozott: a \é\ekke\ a lélekvel alakból keletkezett: a -val rag u-je zöngés fogtájéki réshangból zöngétlen, ínynél (szájpadlásnál) képzett zárhang lett: mjndenben megváltozott, teljesen hasonlóvá lett az előtte levő k hanghoz. Ez a teljes hasonulás. Analóg esetek megfigyeltetésével már csak azt állapítjuk meg, hogy a v. a füllel, karddel, dísszel szavakban is teljesen hasonlóvá létt az előző hanghoz, s ilyenkor hosszú mássalhangzó keletkezik, amit kettőzzéssel jelölünk. Utaltam arra, hogy a teljes hasonulás fogalmának kialakítása legtisztábban a zöngétlen zárhanggal (p„ t, k) végződő szók megfigyeltetésével sikerül

1, mert ezeken tudjuk bemutatni, hogy a v minden jellemző tulajdonsága megváltozott. A II. részben a hangváitozás megfigyelése már csak arra •szorítkozik, hogy az utóbbi hang az előzőhöz vált teljesen hasonlóvá és hosszú mássalhangzó keletkezett. A -val, -vei ragos csoport után a -vá -vé ragos szókat, majd az az, ez, mutató238;