Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

Természetesen a szótan} anyag egyike-másikát kevesebb' mozzanatra bontva is jól figyelhetjük meg. Ez kiderült P. ß. vázlatának megbeszélésén, amikor a számnév megfigyeltetését a következőképpen bontottuk részekre: 1. A szövegből kikerestetjük a mennyiséget jelentő szókat,, aláhúzással kiemeljük. 2. Egyenként megállapítjuk jelentésüket. További példák megbeszélése után eljutunk az első általánosításig: mennyiséget jelentenek. Ezt egyébként az alsó tagozatból már ismerik. 3. Értéküket egyenként vizsgálva és meghatározva, elkülönítjük a számjegyekkel is leírható, pontos, határozott mennyiséget kifejező határozott — és bizonytalan, számjegyekkel le nem írható, nem pontos, határozatlan számneveket. 4. A sorszámnév és a tőszámnév megkülönböztetéséhez, (esetleg kiszámolt tanulók felállításával) tnegállapíttatjuk, hogy az öf — mennyiség, az ötödik, századik értéke csak egy— tehát nem mennyiség csak sorrend: sorszámnév, s hogy a változást a -dik képző idézte elő. A mozzanatokra bontott megfigyel'tetést nem végezhetjük bármelyik szövegen. Ezért követeltem meg, hogy a tankönyvben közölt helyett, mindenki maga állítson össze szemléltető szöveget. Nem a tankönyv elutasítása volt ez hanem így minden magyarázatnál

1 világosabban megmutatkozott, mit lehet rövid összefüggő szövegbe mesterkéltség nélkül beilleszteni. Másrészt: kénytelenek voltak az olvasott! 'müveket a nyelvtan szempontjából is figyelni, hogy megfelelő szövegeket találjanak az egyes nyelvtanórákra. A szemléltetés egy másik vonatkozásban is állandó témája volt a megbeszéléseknek. Meg kell*ett világosodni annak, hogy az ún. kísérő szemléltetésnek mekkora a szerepea fogalom teljes és lehetőleg gyors kialakításában: a lényeg kiemelése, az összefüggések, hatások stb. ábrázoiJása egyrészt ismét; egésszé formáíia a részenként vizsgált nyelvi tényt, másrészt a lényeget kifejező egyetlen szó vagy mondattöredék így kap értelmet. Ügy is mondhatnánk, hogy a kísérő szemléltetés megmutatja a gondolkodás útját a megfigyeltetés egy-egy mozzanata !és a bellőlük leszűrt tanulság között. Ez az eljárás egyben szükségtelenné teszi a teljes szövegben megfogalmazott szabály táblára írását. Már az előadásokba beillesztett szemelvények is olyan módon kerültek a táblára, ahogyan a tanítási órán épül a táblai vázlat. Ezzel azt akartam bemutatni, hogy a jelölések használatához nem kell külön „használati utasítás", ha azok természetesen, a megbeszélés részeként kerülnek a táblára. A jelöíé237;