Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

jelentéstan stb. tanítására, hanem „a" nyelvtan órára. A 70. lapon arról beszél, hogy a nyelvtanóra vázlata a nyelvtantanítás sajátos természetéhez igazodjék, de hogy a Nyelvtanon belül is vannak sajátos területek, ilyen határozottan nem találtam meg benne. i Kezdetben aránylag nagyszámú dolgozat azt mutatja, hogy a hallgatók egy részében „hagyományként" él a nyelvtani formalizmus. 10—12 éves iskolázásuk nyelvtanóráinak emlékeihez igazodva doljgozzák ki vázlataikat: globálisan szemlélik és szemléiletik a nyelvi tényt, úgy vélik, hogy maga a szemléWető szöveg tanít, sietnek „szabályt" levonni, s „ha jut icp" — gyakoroltatni a „szerzett ismeretetet". Az egyéni konzultációk Az előadások, a dolgozatok — lényegében mind tömegmunka a most említett vonatkozásokban. A problémák pedig mind a hallgatók, mind a tanítás anyaga szempontjából egyéniek. Igazában csak kis létszámú csoportokkal, gyakorlati órákon (szemináriumokon) lehetett volna szinte egyénenként megofdani a problémákat sokféle nyelvtani anyagon. A módszertannak, a leggyakorlatibb tárgynak azonban nem volt gyakorlati órája. A hospitálásokon végzett előkészítést és óraelemzést nem tekinthetjük teljesen gyakorlatnak, mert a hallgatók nem a maguk mukájával kísérlik' meg a kérdések megoldását, hanem más munkájából vonnak le — kétségtelenül hasznos — tanulságokat. Más megoldást kellett tehát keresni, s csak egyetlen út biztatott eredménnyel: az egyéni konzultáció. Az első (1953/54. Jévi) próbálkozás ugyan nem járt teljes sikerrel. Éppen a leggyengébbek, akiknek legtöbb szükségük volt a támogatásra, útmutatásra, húzódoztak az egyéni megbeszélésektől. Amint később kiderült, attól tartottak, hogy felkészülésük hiányai nyilvánvalókká lesznek, s ez a vizsgáikat már előre sikertelenné teszji. Egy másik „ellenálló" csoport is volt: néhány legjobban felkészült hallgató hiúságát sértette — amint mondják —• egyéniségük korlátozásának vélték az előzetes megbeszélést. Az 1954— 55. tanév azonban valóban a konzultációk éve lett. Az önkéntesség végleg megszűnt. Segített ebben az OM rnócjszertan levele (A konzultáció, módszerei), az Útmutató rendelkezéseinek következetes végrehajtása és az, hogy az egész munkát részleteiben is megtervezve kezdtük meg. A munka méreteit néhány adattal mutatom be. 54 magyar szakos hallgatónk volt. Gyakorlati tanításaikból meghallgattam! és megbeszéltem 95 órát, tehát nyelvtanóráiknak kb. a felét. Ennél többre órarendi okok miatt nem 227;