Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

logikus lépésekre bontása stb.), s az Útmutatóban meghatározott óravázlatok, óratervek kidolgozásával folytatták. Sablonosság, formalizmus, időhiány A gyakorlatiasság követelményeinek ezekkel látszólag elég könnyen eteget tettünk. Csakhogy a nyelvtan különböző területeinek (hangtan, jeltentéstan, alaktan stb.) annyi eltérő sajátossága van, hogy csak az egyiknek bemutatása a többire nem adhat teljes értékű útbaigazítást, az egyféle bemutatása csak a maga területén tipikus, a többire nem, így előbb-utóbb sablonds munkához vezet. A sablonosság alig engedi meg — ha ugyan egyáltalán lehetetlenné nem teszi — ,a gondolkodásra nevelést és a materialista szemlélet kialakítását az egyes adott anyagrészekben rejlő lehetőségek felhasználásával, mert magát a nyelvi tényt is csak felszínesen, egyik oldaláról tekinti. A gyakorlatiasság követelményének tehát csak akkor teszünk eléget. ha a bemutatott részletek azokat a sajátosságokat is feltüntetik, amelyek a hangtan, jelentéstan stb. tanítandó anyagát, s vele együtt a tanítás módiját is, jellegzetesen megkülönböztetik. Vagyis: az órának csaknem minden mozzanatát külön-külön kelllene szemléltetni az eltérések bemutatásával. Ugyanez az eljárás volna szükséges a kidolgozásra kijelölt tanítási egységek összeválogatásában. A gyakorlati vonatkozások részletesebb,, tehát terjedelmesebb feldolgozásához, azonkívül a hallgatók munkájának megbeszéléséhez idő kell, mert a jó és hibás megoldások részletes megbeszélése nélkül nemcsak értéke nincs a hallgatók számára, hanem a hibák meggyökereztetésével egyenesen káros is lehet. A dolgozatokra írt megjegyzések ;is csak akkor hatásosak, ha részletes bírálatot

1 adhatunk kivétel nélkül mindegyikre. Ennek azonban Ivan bizonyos bürokratikus mellékíze, másrészt pedig azt is figyeiémbe kellett venni, hogy 54 hallgatónk volt a múlt évben, tehát az egyenként 2 vagy 3 változat Í108, illetve 162 bírálatot jelentett — hetenként. A feladatok még így is csak egyöntetűek lehettek, következésképpen kevés változatot lehetett feldolgozni. Sokféle vonatkozás maradt emiatt rejtve a nyelvtan nagyon is különböző területein. Ez pedig akaratlanul is a formalizmus forrása lett, mert az elíjárás változatlan alkalmazását idézte elő teljesen elütő sajátosságú anyag feldolgozásában. S mintha a; módszertani jegyzet is (Szende Aladár: A nyelvtantanítás módszertana. Bp. 1954.) akaratlanul ezt a „nyelvtan—nyelvtan" álláspontot képviselné. Egyik fejezetének címe: Készülés a vegyes típusú órára (69. 1.) tehát nem a hangtan, 226;