Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

rok nevelése szempontjából. Birtokadományozási oklevelek, jcbbágyösszeírások a jobbágyok terheiről egészen konkrét képe­ket adnak. A Bécsi Képes Krónika (47. 1) szinte népi zamatú közlése a János-féle felkelés (1160) részvevőinek egyházelle­nes törekvéseiről meggyőző illusztrálása az antifeudális népi megmozdulások antiklerikális élének. Amennyiben egy egész félévet, vagy annak jelentős részét forrástanulmányi szemináriumra akarunk fordítani, a legfon­tosabb anyagegységeket megvilágító szemelvények (törvények, oklevelek és elbeszélő kútfők) szolgálnak a szeminárium alap­jául. A főiskolai oktatásban ,nem lenne helyes egyetlen kútfőnek pl. Anonymus-nak, vagy Rákóczi emlékiratainak, vagy Szé­chenyi egy művének olvastatásával eltölteni az egész félévet. Helyesebb, ha egy, legfeljebb két szemináriumi foglalkozáson dolgozunk fel egy-egy forrásrészietet, amely az előadás által •felvetett egyik súlyponti kérdés dokumentális alátámasztását, megvilágítását és konkretizálását eredményezi. Munkánk eredmé­nyes akkor lesz, ha kellő számú nyomtatott vagy sokszorosított példányból a csopor^ minden tagja előre el'olvassa a kijelölt for­rásanyagot és annak alapján a szemináriumvezető irányításá­val folyik a megbeszélés. A szemináriumvezetőnek a feladata az, hogy a forrást és a belőle levonható következtetéseket szer­ves egységbe foglalja. Egyrészt ne csak a forrást beszéltesse, hanem a forráson keresztül ő maga neveljen, másrészt; a követ­keztetéseket ne kész, lezárt eredményként adja át, hanem a hall­gatók tevékeny részvételével közvetlenül a forrás szavaiból ve­zesse le. fc) A referátumon alapuló szeminárium. A (forrásfeldolgo­zás mellett, sőt annak rovására a legelterjedtebb szemináriumi forma a hallgatók referátumain (nem egészen szerencsés kifeje­zéssel: kís-előadásain) alapuló szeminárium. Ez a szemináriumi típus az 1953/54 tanévben kezdett meghonosodni. A folyó tan­évben mindhárom főiskolai történelmi tanszékén a szeminárium uralkodó formájává lett, anélkül azonban, hogy mindec)dig a kis-előadások (referátumok) tárgyának kiválasztásában, időtar­tamának meghatározásában és előkészítésében a szük-séges egyöntetű eljárás kialakult volna. Az előadáshoz való viszonylatában a referátum lehet első­sorban illusztratív jellegű. Az előadó egy bizonyos kérdést el­vileg és általánosságban tárgyal, amihez azonban egy-egy sze­mináriumi dolgozat nyújtja a részletes, illusztratív, bizonyító anyagot pl. a XIV. századi jobbágyok kizsákmányolásának mértékéről, a majorsági gazdálkodás kialakulásáról, a robot­munkának a bérmunkával való felcseréléséről, az 1848/49-es 1*3

Next

/
Thumbnails
Contents