Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)
elül, pl. ordít-e az oroszlán?, s ilyenkor az ige mellé a kérdő -e-t odatenni, nyelvünk szelleme elleni hiba lenne, s azért hiba volna ez: ordít-e az oroszlán?, ellenben ha a subiectumot a kérdő előre bocsátja, s a praedicatumot utána, az ige a kérdő e-vel toldatik, pl. az oroszlán ordít-é?". — „Sajátságosan használtatik ezen szó: előbbeni, melyet én hibásnak tartok a jó „előbb" helyett..„Az is kötőszó helytelenül alkalmazva: „Ennyi kitüntetés még buzgóbban ösztönöz, hogy azt megérdemeljem is" — „Ezt szerencsésen kilesték is" (ki is lesték)" stb Sok jó példát ad a régi magyar nyelvből, elsősorban saját forráskutatásai alapján. A kézirati részből is igen sok értékes példaanyag idézhető: — „Ide hagyá Erdélyt a jó fejedelem farkas Kaszára". (Cserei Mihály Hist. 355.) — Nem igazán nyomja a kengyelt" — Nem igaz járatban vagyon." (Cserei M. Hist. 209. 1.) Igen hasznos nyelvi példaanyagot gyűjt össze a nép nyelvéből is. Szívesen merít Faludi írásaiból (Falucti: „táriczika'\ ^inkább keserkedett, mint gyönyörködött\ ,,imakodÍk", ,,lépesei", „üresget", ,,néhakor", „képeket hord elméjökbe, tüzet rak szívökbe és a gondolámról az akarnámra csuszamítja őket". — „Én olyan hiszetnben vagyok". Még egy értékes kezdeményezéséről is beszélnünk kell. Oj abban többen felvetették, mennyire sajnálatos, hogy a színesebb e-zést mind ritkábban hallhatni az emberek beszédében, s még azok is igyekeznek tőle megválni, akik valóban érzik, illetőleg használni tudják, mert ez e-zést gondolják műveltebbnek, irodalmibbnak. Nagy Adorján beszédpedagógiai meggondolások alapján veszi védelmébe az e _ zést (vö. Nyr. 1955). Ihász Gábor kezdeményezése illetőleg gyakorlata a magyar nyelvtantanítás történetében is érdekes kezdeményezés volt. Egerben, 1852-ben megjelent Magyar Nyelvtan az I. és Il-ik osztálybeli Gymnasiami ifjúság használatára című tankönyvében az ezés védelmét igen fontos pedagógiai feladatnak tartotta. Azt írja erre vonatkozólag Előszavában: „Az e bötüre nézve azon meggyőződésben vagyok, hogy a nyílt e és közép e (így jelöli meg állandóan." B. J.) egymástóli megkülönböztetése, bármiféle jegygyei történjék is az, nyelvünkből el nem maradhat, elmaradnia nem szabad, s azért a közép Q-Í, mint 1846-ban kiadott nyelvtanomban, itt is mindenütt fölébe tett egy ponttal igyekeztem megkülönböztetni." . - . Nyelvtankönyve elméleti anyagában és példatárában következetesen jelölte is az e-zést. . : • A különféle magyar nyelvtani-katekizmusok azonban elrettentő pélcjöi • e korszak nyelvtankönyveinek is. 3 T Az : elemi oktatás számára készült vezérkönyvek is alig tudták felszámolni 15
