Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

van e szó tanul közelebbről meghatározva? Az örömest határozó által stb. A középiskolába szánt nyelvtankönyvek nagy hibája volt általában, hog}' nyelvük nehézkes, stílusuk elvont, tudálékos volt. Bár Imre Sándor feladatnak tekintette az anyai nyelv tanulásánál és tanításánál a szóbőség nyerését, a kifejező képesség megszerzését, a stílus világosságát is stb., maga sem követte elveit. Nyelvtankönyvének stílusában, megfogalmazásában nehezen szabadult a korabeli nyelvtankönyvek hatása alól.

10 A korszak legelterjedtebb nyelvtankönyve a magyar szabadságharcban is lelkesen részt vevő Ihász Gábor, egri tanár munkája volt. ,Magyar Nyelvtan az I. és IJ-ik osztálybea Gymnasiumi Ifjúság használatára" című, Egerben 1852-ben megjelent könyvében a tanterv igényeit kívánta kielégíteni, de ugyanakkor célul tűzte maga elé azt is, hogy a tanulók kezébe „alkalmas tankönyvet" adjon. Célját el is érte, mert a Il-ik kiadásban (Eger, 1853.) azt jegyezte meg, hogy „nyelvtanom csakugyan szerencsés is volt mind a m. ministerium helybenhagyását megnyerni, mind a t. tanár urak szíves pártolásában részesülni". Ihász Gábor már 1846-ban is adott ki nyelvtankönyvet. Az újabb kiadásokat állandóan javítgatta, bővítgette. Az egri 1852es és 1853-as kiadvány szerzői példányát használhattam, s ebből az is kitűnik, hogy Ihász állandóan pótolgatta példatárát, javította az elméleti anyag megfogalmazását. Kézírati bejegyzéseit is értékes anyagnak tartjuk. Az újabb kiadások számára még gazdagabb anyagot jegyzett be. Ez az út és mód azonban nem volt célravezető,, mert Ihász nyelvtana is túlzsúfolt és a példák hosszú sorával agyontámogatott írás volt. Sok része megfogalmazásában is nehézkesnek tűnik, alig tanítható és még kevésbé tanulható. Csak egy részt bizonyításul: „Mit kell a féligmúlt időben a magánhangzók eggvéolvadására nézve különösen, megjegyeznünk? A féligmúít időben a magánhangzók egygyéolvaclására nézve különösen azt kell megjegyeznünk ./: .hogy a határozatlan alakú ik-es igék egyes harmadik személyében, vastaghangú igéknél az időrag s az ik névmás i magánhangzója, közép hangkövetéssel e magánhangzóra változnak, s annak jeléül, hogy ezen e két magánhangzóból lett, ékezetet kap, vékonyhangú igéknél pedig az ik névmás i magánhangzója az időrag magánhangzójához hasonul, s vele egy hosszúvá olvad." Szerencsés kezdeményezése volt azonban, hogy. sokszor adott egy-egy példájával kapcsolatban nyelvhelyességi tudnivalókat is. Kézirati bejegyzéseiből az is kitűnik, hogy a nyelvhelyességi vonatkozásokat még bővíteni is szándékozott (vö? pl Kéfdő mondatokban, rendesen -a.z ige., mint praedicatum áll 14