Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

környezete politikai szempontból nem megfelelő. Az ilyen tanulók sok esetben vagy passzivitásba húzódnak vissza, vagy éppen ellenkezőleg, fel akarnak tűnni sokszor helytelen bírálatukkal. A tanulók otthoni környezetének önző, kispolgári, individualista beállítottsága igen károsan befolyásolja a helyes kritikai érzék kibontakozását. Ilyen esetekben gyakori az egyoldalú és feleslegesen sok kritizálás, az önbírálat hiánya, vagy a tanuló passzivitása, érdektelensége a közösség élete iránt. Iskoláinkban elég súlyos gondot okoznak az olyan tanulók, akikhez kevéssé, vagy egyáltalán nem férkőzhetnek a nevelők, akikről a bírálat lepereg és teljesen érdektelenek. Az ilyen érdektelenség, teljes elzárkózás oka is többnyire az iskolánkívüli környezet kedvezőtlen hatása szokott lenni. Pi. néhány szőlőtermelő vidéken nehézséget okoz az iskolában is a szülők könynyelműsége, nemtörődömsége, ami különösen a szüreti időszakban ölt nagy arányokat. (Pl. Gyöngyöspata.) Olyan helyeken, ahol nagy a munkásvlándorlás, kevés az öntudatos dolgozó és a családi életben is bajok mutatkoznak, a tanulók egy részéné! e'harapódzik az érdektelenség. Ezekre a tanulókra a kritika hatástalan, vagy kevéssé hatásos. (Pl: Egercsehi-bányatelep) Bizonyos, hogy az ehhez hasonló kedvezőtlen körülmények megnehezítik a pedagógusok fáradozását a kritikai szellem fejlesztésében. Nem „reménytelen esetek" azonban ezek sem. A helyi pártszervezetek, tanácsok, tömegszervezetek segítségével, a szülőkkel való ió kapcsolatokkal., helyes közvélemény megteremtésével le lehet küzdeni, vagy legalább is nagymértékben csökkenteni lehet a kritikai szellemet bénító körülmérveket is. Mindezek az okok és feltételek kétségkívül szerepet játszanak egyes iskolai közösségek bíráló szellemének fejlettségében. A döntő azonban nem ez, hanem magának a közösségnek fejlettsége. A fejlett közösség el tudja érni, hogy a kedvezőtlen környezetből odakerült önző beállítottságú tanulók hibáikat elhagyják, és helyes, aktív, jó kritikai szellemmel kitűnő tagjai legyenek a közösségnek. Iskolai és úttörő szervezeteinkben sok esetben nincsen kellő lendület, mozgás, hiányoznak a vonzó perspektívák, az igazi közösségi feladatok. Alapvetően a közösségnek ezek a hibái, fejletlensége magyarázza meg tanulóközösségeink hiányosságait és hibáit* a kritikai szellem terén. A közösség irányítóin, pedagógusokon, a pedagógus közösségen múlik tehát a helyes bírálóképesség fejlesztésének oroszlánrésze. A tanulók magatartásával kapcsolatos kritika— éppen a tanulók életkori sajátságai, a közösségek fejletlensége következtében — nem lehet bizonyos értelemben korlátlan. 120