Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

II. sz. általános iskola egyik tanára a következő esetben: Az osztályközösség erélyesen megbírálta és feleiősségre vonta az egyik tanulót, amiért sorozatosan elkésett. A pedagógus az osztályközösség bírálata után feltette a kérdést: Hogyan fogunk segíteni X-nek abban, hogy máskor ne késsen? Az egyik közel lakó tanuló mindjárt vállalkozott is arra, hogy minden reggel fél 8-kor beszól X-hez. így a jövőben megelőzik a késéseket. Szambrosz a bírálat-önbírálatra nevelés tekintetében különösen hangsúlyozza a megfelelő közösségi tradíciók fontosságát, a szervezett jelleget. A helyes bírálati szellem kialakítására a következő szervezeti formákat ajánlja a középiskolában: a) A gyűléseket, (osztály, — Komszomolja) b) a hibák faliújságbeli bírálatát, c) úgynevezett speciális röpgyűléseket a fegyelmezetlenség, eredménytelenség leküzdésére, d) közösségi megbízásokat és beszámolást a közösség előtt. Ahol jól működik a Komszomolj, jó a közösségi élet, ott a bírálati szellem is jó. Viszont ahol a közösség szervezetlen, a tanulók passzívak, ott nincs helyes bírálat-önbírálat. Szambrosz erre a következő példát írja le: Egyik IX. osztályban a negyedév lezárásakor osztályfőnöki órán volt jelen. Az osztályfőnök először általánosságokban jellemezte az eredményt, majd egyes tanulók dicsérete, vagy korholása, fenyegetése következett. Aztán beszéde végén feltette a kérdést, hogy az osztály szóljon hozzá az eredményhez. Senki nem jelentkezett hozzászólásra, az osztály passzív hallgatásba burkolódzott. Végül is az osztályfőnök befejezte az órát. — Óra után az egyik lány így szólt: „Milyen jó, hogy ma hamar végződött..." A cikkíró megkérdezte: Miért hamar? Azért, mert a tanulók • nem szóltak hozzá? — A tanuló válasza: „Nem, mi sohsem szólunk hozzá. De máskor a tanár többet szokott szidni, ma kevesebbet". Szambrosz itt a tanulók passzivitásának leküzdését tekinti fontosnak. Csak akkor számíthatunk bírálatra, — önbírálatra, ha aktivitásra neveljük a tanulókat, de az ehhez hasonló alkalmakat a Komszomolj-szervezet, az aktivisták segítségével, gondosan előkészítjük. Nem helyes túlzottan a hibákat előtérbe tolni, fel kell deríteni a hibák okait és kiküszöbölésük módjait. A legfontosabb, hogy a tanulókat a kollektíva erejével mozgósítsuk a hibák kiküszöbölésére. A magunk részéről ehhez hasonló esetet említhetünk. Egyik kis heves megyei község általános iskolájában osztályfőnöki órán feltűnő passzivitást találtunk. (V.—VI. osztályban.) Amint az osztályfőnökkel való beszélgetésből kiderült, a kartárs nem törekszik eléggé a tanulók aktivizálására, feladatok adására; a hetesi feladatot is eléggé leszűkíti. A tanulók önállóságára nevelése,, aktivizálása háttérbe szorul. Ezért olyan passzív az osztály; saját hibáikat ugyan látják, de egymás bírálatához paszszívak. Nem lehet a bírálószeílemet csak egyes, ritka alkalmak117