Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

ra elérni; ha nem rendszeres, szervezett aktivizáláson alapul a bírálóképesség fejlesztése, nem várhatunk e téren csodákat. * * * Az osztályfőnöki munka egésze és annak hétről-hétre visz­szatérő, az órarendben szereplő szervezeti kerete az osztályfő­nöki óra nagyiontosságú a tanulók magatartásának bírálatában és a helyes Kritikai szellem kialakításában. Ezért sajnálatos, hogy az osztályfőnöki nevelő munkával foglalkozó eddigi ta­pasztalatgyüjtemények nem emelik ki eléggé az osztályfőnoki órának a szerepét a bírálóképesség fejlesztésében. Az osztályfőnöki óráknak ez a jelentősége a „Köznevelésben" az utóbbi években e témáról írt cikkekben fel-fel csillan ugyan, azonban még mindig nem kellő hangsúllyal így pl. az 1953. III. 15-i számban az osztály­főnöki óráknak két típusáról olvashatunk. Az egyik a heti beszámolót és ehhez kapcsolódó kiselőadást foglalja magában, a másik típus sajtóismer­tetést és politikai beszámolót tartalmaz. E keretek között helyet kap tehát a bírálat (a heti beszámolóban), azonban ez nem minden osztályfőnöki órán történik meg. — Az 1954. I. 15-i számában az osztályfőnöki munkáról szóló kiadvány bírálata olvasható. A cikk nem kifogásolja azt, hogy a ki­advány az osztályközösség bírálóképességének fejlesztését nem hangsú­lyozza eléggé. — Az 1954. XI. 1-i számban az osztályfőnöki óráról írt cikk említi a felelősök jelentését és azt, hogy „a tanár értékeli az osztály eredményeit". Itt sem emelkedik ki azonban az osztályközösség bírálatá­nak, mini kollektív bírálatnak a jelentősége, mert csupán az osztályfőnök értékelése említődik. A gyakorlat e tekintetben előtte jár az elméletinek, mert a Kartársak többnyire rendszeresen beiktatják az osztályközössé­gek bírálatát az osztályfőnöki óra rendjébe. Gyakori az olyan osztályfőnöki óra, amilyenről az egyik gyöngyösi kartárs számol be: „Osztályfőnöki óráimon a tanulók a fegyelmi esetekről, tanul­mányi eredményeikről, önmaguk számolnak be, az erre illetékesek. —• Ennek előnye, hogy nincs árulkodás. A tanulmányi felelős az osztályfőnöki órákon rendszeresen beszámol a tanulmányi eredmények­ről, a szorgalom hanyatlásáról, illetőleg a gyengébb tanulók észrevehető erőfeszítéséről. Egyszer az egyik leány rendszeresen nem készült az órák­ra. A tanulmányi felelős megbírálta hanyagságát. A hozzászóló tanulók is próbálták magyarázni és megbírálni a tanuló meglepő hanyatlását. A közösségi bírálat hatására a megbírált tanuló őszintén feltárta a hely­zetet. Édesanyja Pestre költözött, szülei válnak. Egyedül maradt otthon öccsével. Életkörülményeinek megváltoztatása szorgalmát, magatartását is megváltoztatta. Osztálytársai megmagyarázták neki, hogy ezzel nem oldja meg nehéz helyzetét. Megszervezték, hogy felváltva a délutánokat más-más tölti nála és együtt tanulnak. A közösség segítő bírálata átsegí­tette a hanyatló és kedvetlen tanulót nehézségeim A magatartás bírálatának fontos tényezője, — egyben szer­vezeti kerete, — az ifjúsági szervezet. Ennek a tanulók öntevé­keny bírálatának fejlesztésében gyakorolt nagy szerepére Ágos­ton György müve (A közösségi nevelés és az úttörőmozgalom, Bp, 1952.) mutatott rá. A társadalmi munkával, az ifjúsági moz­318

Next

/
Thumbnails
Contents