Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

mes ilyen magától értetődő egyszerű és problémáttan mondásokat egyáltalán magyarázni. Magát a kérdést, a kérdés feltevésének értelmességét azért teszik tehát kritika tárgyává az említett tanulók, mert a közmondások valóságos jelentőségét, szimbolikáját nem ismerik fel. Ehhez hiányzik a mélyebb értelmi belátásuk, élettapasztalatuk. Nem gondolnak arra a társadalmi helyzetre, amelyben a közmondások fogantak és amelyből jelentésük megmagyarázható. Kétségtelen, hogy a kozmondások értelmének megfejtésével kapcsolatos kritikai beállítottság és a közösségben, az úttörő rajban, vagy őrsben a társak magatartásával kapcsolatosan kialakuló kritikai szellem nem azonos. Ezért nem lenne helyes a közmondások értelmezésében megnyilvánuló — és főleg értelmi fejletlenségből, tapasztalatlanságból származó — kritika korlátaiból arra következetni, hogy a 10—12 éves tanulóknak a közösségi életre vonatkozó kritikája áltatában és nagymértékben fogyatékos, korlátozott. Az úttörő szervezet, az osztályközösség életében, a közösség életében való aktív részvétellel a tanulók közvetlenül átélnek társadalmi helyzeteket. Ezeknek megítélése többnyire egyszerű a tanulók számára, ha ismerik a közösség munkáját, feladatait, a közösség életszabályait. Ilyen esetekben a közvetlenül adott és átélt helyzetekben, fejlett közösségben, helyes bíráló szellem alakul ki. A kritikai szellemnek fent említett fogyatékossága a 10—Í2 éves tanulóknál inkább csak akkor ütközik ki, ha bonyolultabb, élettapasztalatot, tudást és belátást ígérő helyzet megítéléséről van szó. A közmondások megítélésére és a közösségi életre vonatkozó bírálat nem azonosítható tehát, de lényegében alapvetően nem is különböző; a kétféle kritika összefügg egymással. A közmondások, megismert jelenségek bírálata és a magatartás bírálata összefügg. A magatartás, a közösségi élet bírálatával az intellektuális fejletlenségből és tapasztalatlanságból eredő korlátok akkor ütköznek ki, mikor bonyolultabb, ellentmondó helyzet, magasabbrendű dialektikusabb gondolkodást igénylő kritikai megítélésre kerül sor. A serdülőkor általában úgy szerepel a pszichológiai munkákban, mint a kritikai érzék fejlődésének kora. Kétségtelen, hogy a serdülőkorra a tevékenység, a bíráló magatartás jellemző. Mint Arjemov is megállapítja a serdülőkorral kapcsolatban: 105