Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

Elég gyakran figyelhetünk meg egy olyan vonást, ami ezt az időszakot különösen jellemzi: „A bíráló magatartás a környező valósággal szemben a környezet megváltoztatására törekvés." (I. m. 185. lap.) A reakciós polgári pedagógia a serdülőkori kritikai szellem megnyilvánulását a társadalmi élettől és a neveléstől függetlenül vizsgálta és szerepét eltorzította, eltúlozta. A serdülőkort a reakciós gyermeklélektan, mint a válságok, a destruktív bírálat, tekintély rombolás korát tüntetik fel. A serdülőt az ilyen művek tipikusan, mint a felnőttek, a szülők ellen lázadó anarchistát állítják be. Természetesen, a reakciós lélektannak ez a beállítása nagyon is megmagyarázható azzal, hogy a társadalmi élet ellentmondásait, az osztálytársadalmak igazságtalanságát, vagy a felnőttek hazugságait, a pedagógusok következetlenségeit, az embertelen bánásmódot, stb. A serdülőkorú, aki bizonyos fejlettebb értelmi képességekkel rendelkezik már és érzékenyebben reagál a külső behatásokra, észreveszi és mindez nem egyszer romboló, destruktív állásfoglalásra, kritikára indítja. Ez azonban a burzsoá gazdasági társadalmi rendszer és a burzsoá nevelés következménye. A serdülőt semmiképen sem jellemzi a destrukció, a feltétlen rombolás, — mint azt, a Szovjetunió nevelőintézményeinek és a Komszomolnak példái mutatják, ahol a serdülőkorú fejlettebb értelmi képességeit és ezzel együtt fejlettebb kritikai érzékét is egészséges irányban, a társadalom fejlődésének irányában használják fel. Az említett társadalmi és pedagógiai hatások mellett természetesen más, többé-kevésbé romboló hatások is érik az osztálytársadalmakban a serdülőkorút. így különösen bomlasztóan hat a valódi közösségi szellem és a perspektíva hiánya. Az elmélet, a hangoztatott elvek

: frázisok és a valóság közti ellentmondások, stb. A burzsoázia neveléslélektanra, pedagógiára jellemzően vizsgálta Nagy László („A háború és a gyermek lelke" Bp. 1916. Gyermektanulmányi Társaság kiadása) az érdeklődés vizsgálatával kapcsolatban a bírálókészséget. Az első világháború idején elemi iskolai tanulóknak több kérdést adott fel a háborúra vonatkozóan. így arra a kérdésre, hogy „Mi kötötte le legjobban figyelmemet, rokonszenvemet, ellenszenvemet?" 15—18 éves tanulóktól ilyen feleleteket is kapott: Rossz nézni a kétségbeesett arcokat, amit a háború ckoz"... „Mi haszna van a háborúnak? Elhull az emberek színe-java és a vége. legalább jelen esetbn nem áll arányban a veszteséggel. Mennyi érték pusztul el"... (I. m. 77. lap.) Nagy László ezekre a válaszokra vonatkozólag azt jegyzi meg, itt a tanulók ..gyenge idegzete nyilvánul meg, amelyek ellenállóképességét a nemi fejlődés zavarai csökkentették". Nagy Lászlónak ez a jellegzetes magyarázata több szempontból is figyelmet érdemel. Először azért, mert társadalmi eseményre vonatkozó bírálatot vizsgál. Másodszor azért, mert a reakciós, soviniszta burzsoázia számára kedvezőtlen, — de egyébként igen reális — bírálatokat elködösíti. Az ilyen „nemkívánatos" bírálatokat teljesen indokolatlanul relativizálja, biologizálja. Ami a reakció számára kedvezőtlen, azt a „nemi fejlődés zavarának" tünteti fel. Arról, hogy a serdülőkornak háborúellenessége helyes, reális beállításból fakadt, e pedagógia hallani sem akart. Teljesen téves a burzsoá lélektannak az a tanítása is, hogy a bírálókcszség kizárólag a serdülőkort jellemzi és a kritika megnyilvánulásaiban a serdülőkor előtt a gyermekkorban nem beszélhetünk. Ezzel szemben az előbbiekben konkrét példák és tapasztalatok alapján bebizonyítottuk azt, hogy bizonyos bíráló szellem már az alsó tagozatban is megvan. Ugyan106