Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

Az egyik véglet a közösség passzivitása, lagymatagsága, a hibák elnézése, elkendőzése, a betyárbecsület kifejlődése, vagy épen a tanulók érdektelensége a közösség élete iránt, a bírálat- és önbírálat öncélúsága, formalizmusa. Ezért helytelen a bírálatnak lényegében passzív értelmezése, mely szerint a lényeg, hogy a tanulókat meggyőzzük a pedagógus büntetésének és dicséretének helyességéről, elég, ha passzívan elfogadtatja a pedagógus a maga bírálatát. (Ilyenféle passzív értelmezését adja a tanulók bírálatának pl. Rudi flhnert: „A gyermekek támogatják a dicséretet és büntetést" c. cikke, Neue Erziehung, 1954. évf., O. M. Dokumentáció.) A másik véglet a túlzott és helytelen, igazságtalan bírálószellem; egymással szemben ellenséges klikkek létrejötte, a rosszindulatú, destruktív bíráló szellem elharapódzása, amely bomlasztja a közösséget. A pedagógusnak különösen vigyáznia kell arra, hogy saját magatartása, bírálata, hatékony legyen és ne legyen destruktív. Miroslav Cipro (Adalékok a tudatos fegyelemre nevelés kérdéséhez. J. A. Komenszky Intézet, Praha, 1954. OM. Dokumentáció.) ezért igen helyesen mutat rá arra, hogy fontos a derű, lehet tréfa is a tanítás folyamán, de a pedagógus ne a fegyelmezetlenségből, a helytelen magatartásból űzzön tréfát. Hasonlóképen helyesen ítéli el Cipro a pedagógus lemondó, pesszimista bírálatát" is. A bírálat és önbírálat hiánya, fogyatékossága, a helytelen bírálószellem és a közösség fejletlensége, szervezetlensége vezeí az árulkodás elharapózásához. Az árulkodás a hibák önző motívumokból fakadó, felesleges és nem javító célzatú jelentése. (Az hogy nyilvános-e, vagy nem, az árulkodás fogalma szempontjából nem döntő.) Az árulkodás, mint azt egy nem régen megjelent cikk helyesen állapította meg (Balázsné Méhes Vera, Pedagógiai Szemle, 1954. 6. sz.) lényegében ,a közösségi szellem és egyúttal a bírálati szellem hibáinak, fogyatékosságainak tulajdonítható. Ha a közösségben megvan a nyílt, őszinte, építő szándékú bírálat, ezzel elejét vesszük az árulkodás elterjedésének.

4 A bírálat-önbírálat nevelése — hatalmas téma, amely nem oldható meg kielégítő teljességgel egy rövid tanulmány keretében. Ezért' a következőkben csupán néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozás, összefüggés feltárására törekszünk — a teljesség igénye nélkül. A neveléslélektani és módszertani vonatkozások tárgyalása előtt, — a kritikai nevelés felépítményi jellegének érzékeltetésére — (itt; sem törekedhetünk teljes feltárásra, csupán néhány tipikus társadalmi-történelmi adattal történő utalásra, érzékeltetésre) a következőkben először problématörténeti vázlatot adunk a kritikai érzék lélektani és pedagógiai irodalmáról. 94