Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

tudatos belátását, — bonyolult helyzetekben az eset körülményeinek gondosabb mérlegelését is — igényli. Mindez csak fejlett értelmi képességek, erkölcsi tudatosság, végső fokon értelmi képességek kifejlesztésével érhető el. A kritikai szellem fejlesztése öszefügg tehát a gondolkodás, a kommunista céltudatosság fejlesztésével, és egyúttal a feladatok helyességének átélésével is. A bírálóképesség fejlesztésében nagy szerepe van tehát az értelemnek és az érzelmek nevelésének is. Ezért van nagy jelentősége a bírálóképesség fejlesztésének szempontjából az egyes tantárgyak tanításában meglevő értelmi nevelésnek, a tantárgyakban bennrejlő társadalmi bírálat tudatosításának és a tanulókkal szemben támasztott követelmények pontos ismeretének \s. (Ezekről a következőkben a IV. 1. pontban bővebben szólunk.) A bírálóképesség 'fejlesztése a nevelési folyamat dialektikus jellegét is bizonyítja. A helyes kritikai szellem a közösség állandó változását, fejlődését tükrözi, egyben aktívan elősegíti a közösség további fejlődését. A közösségnek ez a fejlődése voltaképp nem más, mint a fejlődésnek az ellentéteken keresztül történő harca. A fejlődés az ellentétek, káros jelenségek leküzdésének eredményeképpen áll elő. A bírálószellem fejlődése idézheti elő a közösség életében, fejlődésében azokat a minőségi változásokat, amelyek a szervezetlen és alaktalan gyermektömeget a szervezett és fegyelmezett közösségtől megkülönböztetik. A helyes kritikai szellem objektíven a közösség fejlődését szolgálja, mert a hibák állandó feltárása és kijavítása kiküszöböli a fejlődés akadályait. Ugyanakkor a helyes kritikai szellem az egyéni képességek kibontakozását is a legnagyobb mértékben elősegíti,' mert feltárja a közösség tagjainak a hibáit és utat mutat az egyéneknek hibáik kijavítására. A közösségi bírálat segíti az egyéneket hibáik kiküszöbölésében, ezzel fejleszti egyre tökéletesebbé az egyéneket, a közösség tagjait. A marxizmus klasszikusainak és Makarenko pedagógiai gyakorlatának és elméleti útmutatásának alapulvételével hangsúlyozza és dolgozza ki napjaink szovjet neveléstudománya és neveléslélektana a kritikai szellem fejlesztését. Kairov (Pedagógia, Bp. 1950. Tankönyvkiadó. — 418. lap.) az erős szovjet gyermekközösség tulajdonságai közül kiemeli a bírálatot és az önbírálatot és az egészséges közvéleményt. Levitov (Voproszü Pszichologii haraktyera. — Izd. Ak. Nauk Moszkva 1952. — II. fejezet.) a szovjet ember jellemvonásai közt fontos helyet juttat az ember önmagához való viszonyának. Itt hangsúlyozza a helyes önismeretet, a szerénységet, a helyes önbírálatot. Levitov rámutat arra, hogy a szovjet embertől idegen a fennhéjázás és szerénytelenség — amint arra Sztálin Marrrall kapcsolatban rámutatott. (Sztálin: Marxizmus és nyelvtudomány.) A nevelés területén is megvannak azok a hibalehetőségek, amelyekre Sztálin társadalmi viszonylatban rámutatott. 93