Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához

de el tudunk képzelni olyan hangsort is, amely egy adott nyelvben semmiféle fogalmat sem ábrázol. Ez az oka annak, hogy ha a fonémákat megváltoztatjuk, megváltozik a nyelvi burok, amely már így általában más fogalmat fejez ki. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy egy adott szónak azért változott meg a jelentése, mert egy jelentésmegkülönböztető erővel rendelkező fonémát egy másikkal cseréltünk fel. A lát és lét hangsoroknak nem azért van más jelentéstartalmuk, mert az |a] fonémát [el fonémával cseréltük fel, hanem azért, mert a lát hangsor a látás fogalmát fejezi ki nyelvileg, míg a lét hangsor a létezés fogalmát ábrázolja. Olyan esetek is előfordulnak, amikor egy fogalom „nyelvi ábrázolására", nyelvi burokba öntésére nem egy, hanem két vagy több hangsor szolgál. Ilyenek például a kettős hangalakú •szavak (ad — ád). Viszont ismerünk olyan esetet is, amikor egy hangsor nem egy, hanem több fogalmat ábrázol. Ilyenek például a kétalakú szavak {ár, körte, sír, tűz stb.). Kétalakú szavaknak tekinthetjük azokat az orosz szavakat is, amelyek esetében csak a hangsúlyban különbözik a két különböző fogalom I II I ábrázolására szolgáló hangsor, (кружки-кружки; руки-руки) Ilyenek a polyton nyelvekben azok a szavak, amelyek különböző jelentését különböző hanglejtés önti nyelvi burokba (kokken). Mi egyáltalában nem tagadjuk, hogy a fonémáknak is van differenciáló funkciójuk, de ez a funkció nem a jelentésmegkülönböztetéssel, hanem a hangalak, a nyelvi burok megkülönböztetésével kapcsolatos. A lát és lét szóban tehát az [á] és az [el fonéma felcserélése nem differenciálja a két szó jelentését, de differenciálja azt a két hangsort, amely a két különböző jelentés ábrázolására szolgál. A jelentés elkülönítésére tehát nem a fonémák, hanem a fogalmat ábrázoló egész hangsor szolgál. A fogalom ábrázolására szolgáló hangsort szorosan összetartozó szerves egésznek foghatjuk fel, így például a lát hangsort a látás fogalmának ábrázolására, amelynek egyik alkotó része az [d] fonéma, és ha ezt a szerves egészet megbontjuk, akkor az tovább már nem! alkalmas a látás fogalmának nyelvi ábrázolására. A fonémák lényegesek a társadalmi érintkezés szempontjából, mert differenciálják a gondolat hangzós burkát. A fonémák mellett azonban — amint láttuk — vannak olyan beszédhangok is, amelyek a beszéd megértése szempontjából nem lénye287