Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához

mal, differenciálhatja a szavakat, és a szó fonetikai állományának eltorzítása nélkül kiemelhető a beszédben." 1

0 Scserba tanítását, — amelyben kétségtelenül nagyon sok pozitívum van', bár elgondolásainak vannak vitatható részei is, -— részben vagy egészében igen sok szovjet nyelvész átvette, de hazánkban is általában Scserba gondolatai alapján határozzák meg a fonémák lényegét és funkcióját. Például Bárczi Géza „Fonetika" című munkájában" ezt olvashatjuk: „Tudjuk, hogy a hangoknak funkciójuk is van. Ez a funkció lehet elsősorban értelemmegkülönböztető, pl. „hát" és „hét" között egy hangnak a megváltoztatása a jelentés teljes megváltozását idézi elő. Azok a hangok, amelyeknek a nyelvben ilyen jeleniésmegváltoztatö szerepük lehet, a fonémák, és ezek rendszere alkotja a nyelv fonéma rendszerét." 1

1 Ha összehasonlójuk például a lap — láp, lép — lop, rag — rág, bor — por stb. szavakat, azt tapasztaljuk, hogy egy fonémát megváltoztatva a szó hangalakja is más jelentést fejez ki. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy a fonéma megváltoztatásával megváltozik a sző jelentése is. Viszont feltehető a kérdés, hogy egy fonéma megváltoztatásával mindig megváltozik-e, és valóban megváltozik-e az adott szó jelentése? Senki előtt sem kétséges, hogy a magyar nyelvben az le] es az [öl két különböző fonéma, amiről az ilyen összehasonlítás is tanúskodik: el — öl, kerek — körök stb. Mégis egyes esetekben az [el fonémának [öl-ve 1 való felcserélése nem vonja maga után a „jelentés megváltozását", például a fel — föl, fed — föd, szeg — szög, seprű — söprű stb. szavak esetében. Á magyar nyelvben ez a jelenség mindig megfigyelhető az ügynevezett kettős alakú szavak esetében. Nincs „jelentésmegkülönböztető" ereie az [n] és r^] fonémáknak az ad — ád szóban, az [e] és [el fonémáknak a kel — kél, az \{] és fó] fonémáknak az izen — üzen, kinn — künn, az [u] és [o] fonémáknak a látniok.— látniuk stb. szavakban. Más esetben viszont azt tapasztaljuk, hogy nem változik meg egyetlen fonéma sem, mégis más a jelentésük az azonos hangalakú szavaknak a beszédhelyzettől függően, például: ,,Az ár elöntötte a falut." — „Az ár a cipész szerszáma." — „Megette a körtét." — „Vásárolt a lámpájába egy körtét." stb. Ilyen eseteket megfigyelhetünk az orosz nyelvben is például ebben a mondatban: Bect mhp öodctch 3a jvtnp." Ugyanígy sok más szóban is különböző beszédhelyzetben ugyanannak a hangsornak más és más a jelentése, például: a Mecsm szó egyszer holdat, máskor hónap-oU a Koca kaszá-1 és copf-ot; a kohck 284