Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berenczné, Saár Zsuzsa: A magyar rajzkultúra egri hagyományai

rajzot, B. S. Zs.) érdeme szerint méltatni tudnák." „Rajztudás nélkül a mesterségekben célt érni nem lehet. A rajzolni tudás . az értelmi fejlődésre és műveltség fejlesztésére hatással van." Joó Jánosnak e tételeiben két »rendkívül fontos és ma is időszerű megállapítása rejlik. Az egyik az, hogy a rajztudás a technikai műveltséghez, a mesterségek elsajátításához nélkülözhetetlen. A másik az, hogy a rajzolási folyamatnak fontos értelemfejlesztő ereje van. Ma, amikor a Szovjetunió útmutatása alapján a politechnikai képzés problémái nálunk is napirenden vannak, Joó János e haladó gondolatainak különösen nagy értéket tulajdonítunk. A rajztanításról tavaly megjelent munkában (Balogh Jenő: A rajztanítás elvi alapjai, Bp. 1954. Tankönyvkiadó. 24. 1.) olvashatjuk: „Ha arra gondolunk, hogy a termelésnek egyetlen ága sem nélkülözheti a tervezés, konstruálás készségét, hogy minden létesítmény, mely körülvesz bennünket, először rajzban volt meg. arra a következtetésre jutunk, hogy az iskolai rajztanítás a politechnikai oktatás alá épít nélkülözhetetlen alapot.... Politechnikai oktatás rajzműveltségi alap nélkül teljességgel elképzelhetetlen." Rajztanításunknak ezeket a mai kérdéseit sejtette meg több mint 100 évvel ezelőtt Joó János. A hazai technikai képzés és ennek alapját képező rajztanítás előmozdítására Joó János a Héti Lapok-ban külföldi példákat ismertet. Többek között ír egy 1836—37. tanévben Nürnbergben működő műtudományi intézetről, melynek akkor négy évfolyamán több mint ezer növendéke volt. Leírja, hogy az I. évfolyam volt a kezdő rajzintézet, a 2. tagozat a kézműintézet, a 3. tagozat a mezőgazdasági és kézműintézet, a 4. volt az általános műtudományi, politechnikai intézet. A rajztanítás anyagában és módszerében Joó János a Pestalozzi-féle racionalista, szerkesztgető eljárás követője. Ez nem közvetlen szemléleten, hanem absztrakción alapult és sok tekintetben mechanisztikus volt, de ez volt a rajztanítás általánosan elterjedt módja. Az első magyar rajztanítás-módszertan, Beregszászi Pál műve („A szabad kézzel való Rajzolás kezdete", Debrecen, 1828.) szintén a Pestalozzi-féle racionalista irányzatot képviselte. Mégis vannak jelentékeny különbségek Beregszászi és Joó elképzelése között. Hasonlítsuk össze kettejük elképzelését! Beregszászi 20 táblával illusztrált munkájában először egyenesek, szakaszok rajzolását mutatja. Ezután a szakaszoknak felezése, harmadolása és kisebb részekre való osztása tör64