Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

nak meg nem adása, hogy a latin nyelv helyett közönséges nyelvnek a magyar állapíttassák meg, bennünk súlyos fájdalmat okozott..., s a nemzeti nyelv terjedésére nézve is tespedő veszteglést okoz az, ha tanulási nyelvnek a latin nyelv használtatik, mert a nevelés az, melyen a nemzeti nyelvnek terjesztése legrövidebb úton érethetik el." A király, a reakciós főurak és a nemesi rendi alkotmányt védő reakciós politikusok is nagyon jól tudták, hogy a nyelvért folyó harc a haladásért indított küzdelem igen fontos része. Amikor a latin nyelvet védték, védték egyúttal saját politikai privilégiumaikat is. Kossuth Lajos ezért követelte, hogy „a magyar hazában ne egy idegen..., hanem a magyar nyelv legyen az uralkodó nyelv; a kormányzás és közigazgatás nyelve." 7

7 Kölcsey fogalmazta meg legélesebben: ,,A főrendek nem kívánnak egyebet, mint a latin nyelvből olyan szent nyelvet csinálni, mely őket a sokaságtól elkülönözze. Vagy talán a demokráciától félnek, ha az anyai nyelv felemeltetik?" 7

8 Kölcsey nemcsak a maga véleményét fogalmazta meg, sokak felfogását Is tükrözte tétele. Ezt bizonyítja a Felső Magyarországi Minerva egyik nehezen gördülő versének néhány sora is: 7

9 „Ha a Magyar Nyelvvel élünk, mások így gondolkodnak, Akkor a tudós emberek köztünk elállásódnak, Mert így a Tudományokat könnyen megtanulhatja Minden alávaló ember, s magát oktathatja És így az emberek közt éppen semmi sem lenne, Mi a Tudományra nézve különbséget tenne, Mellyet köztünk a Deák-nyelv, ha mi ezt megvizsgáljuk, Fen-tartott mindeddig, és tart — ezt úgy lenni találjuk" A legreakciósabb főúri réteg pedig — Dessewffy Aurél vallomása szerint — fiainak előkelőségét, finomságát, elkülönözését féltette a magyar nyelvtől: „Vannak szülők, kik mintegy félnek fiaikra nézve a magyar nyelv befolyásaitól..., azt durvasággal, műveletlenséggel indentificálják." 8

0 Azok, akik, a reformok útján kívántak járni, nagyon jól látták, hogy mindaddig, míg a latin nyelv egyeduralkodó a magyar iskolákban, és a magyar nyelvtanítás olyan siralmas állapotban van, addig nemzeti életünk megújhodásának is nehezebb útját kell járnunk. Széchenyi István megfogalmazásában: „Ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk életét hordja szívében, véntülfiatalig, dústul szegényig, a legjelesb férfiaktul legbájolóbh höl gyeinkig, ki csak honunk életét, nemes emelkedését s egykori dicsőségét szomjazza, tegyen anyanyelvünkért, a mit lehet, mert 40