Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

lenül, a mester ostorától tanult meg illy paraszt fi, azt nyáron át lúd tollával elvesztegeti." 7

2 Hát még azok milyen szellemi sötétségben voltak, akik egyáltalában nem jártak iskolába! Arany János Bóka Bandijának sorsa, ezrek és ezrek sorsa volt, ezért hiteles Arany verse: „Bandi gyerek sohasem járt iskolába — Tudománya beletörnék a nagy Á-ba." Ezért fogalmazta meg Szönyt Pál így követelményét: „Kiáltó szükség van honunkban mindenütt a kor kívánatához alkalmazva, rendezett jó iskolákra, a tanítókat célirányosan képző intézetekre." 7

3 Az első egyetemes tanítógyülés is 1848-ban az igényesebb oktatás és nevelés érdekében hozta meg Tavassi Lajos javaslatára fontos határozatát: „Tegyük becsültté a tanítót, tegyük tekintélyesebbé az állását, hogy a nyomorult elélés miatt kénytelen ne legyen a tudományt elhanyagolni, kaszálni, kapálni, vagy a gyermektől fahasábokat, vagy havi cipókat s két garasokat elfogadni. öt becsülve, becsültebbé teendjük az ügyet, melyet kezel és képvisel: a nevelés- és tanügyet, magát a tudományt."

7

1 1848-ban még nagyobb erővel tört fel az az óhaj, hogy a magyar nyelv míveltessék, s a magyar tanítási nyelven közvetítsük az újat: „Mi új érát élünk — a szabadság éráját, miért ne kezdenénk nevelésünkben is újdon-újat" — írja Kerek István: „Prima penna vagy: Az új hazában új nézetek — Altera penna vagy, csak az anyanyelv rovatába tanulhatunk latinul írni és beszélni", Pesten 1848-ban megjelent munkájában. Az 1830-as években Táncsics Mihály nem véletlenül hangoztatta a magyar nyelv tanításának fontosságát, s azt a tételét, hogy „ha van hazai tárgy, mely figyelmünket megérdemli, az nyelvünk", mert az iskolákban még ezekben az években is nagyobb gond fordíttatott a latin nyelv tanítására. A kortárs nevelők és politikusok el is panaszolták: „Ha azon serdülő ifjút honni nyelvünk tanulására vezérelnénk olly buzgó igyekezettel és szinte azon szép renddel, mellyel most a Deák nyelvre taníttatik s ugyanannyi esztendőket szerelmes nyelvünk tanulására fordítván", akkor elmondhatnánk, hogy jó módjával halad a magyar nyelv tanításának szekere. De a valóság más. „Nyelvünk még mindig nem kormánynyelv, még mindig nem iskolai nyelv!" 7

5 Az országgyűlés 1840-ben feliratában azt kérte, hogy „a latin nyelv helyett a magyar, mint közönséges tanuló nyelv állapíttassák meg úgy, hogy mind az alsó, mind a főiskolákban minden tudományok, még a latin nvelv is magyar nyelven taníttassák." 7

6 Amikor az uralkodóház nem volt hajlandó teljesíteni ezt a kérést, az országgyűlés új feliratban állapította meg, hogy „abbeli igazságos és az egész hazára nézve érdekes kivánságunk39