Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

gyenge elméket.... Számtalan szabály (regula), kivétel (exceptio), s jegyzések tömkelegébe ejtik a még külömben is hályogosszemű, erőtlen gyermekeket... A tanítók csak az emlékezőtehetséget mívelik, az ítélőképességet pedig parlagon hagyják"

6

8). Ezekben az években tehát sok a hiányosság a magyar nyelv tanításában, s körülbelül általános és egyetértő a kortársak véleménye arról, hogy „az Ifjúság a Nemzeti Oskolákban Magyarul taníttatik ugyan, de nem felel meg a várakozásnak." 6

9 Az eredményes tanítás akadálya volt különösen a falusi iskolákban az iskola iránti közöny is. Ennek valóságos okait tárják fel az egykorú írások, amikor elmondják, hogy „a gyermek midőn minden betakarítva a mezőrül, nagy reménnyel iskolába küldetik..., de a hideg, majd a csizma s más ruhadarab nemléte hányat nem tart otthon..., mártzius elején a hóval el kezd olvadni a gyerek száma is annyira, hogy a közvizsgáitatás alkalmával, mellyet mártzius vége felé szokás tartani, alig mutatja fele rész tanulása sikerét." 7

0 A bodrogszentesi iskolát látogató felügyelő jegyzőkönyveiben sem találunk sok biztatót. 1841-ben tett látogatása után a felügyelő a következőket írta be Oskola Látogató Jegyzőkönyvébe: „1-ső félévben 10 ifjú es 6 leány tanítványok közül tsak. egy olvasó gyermeket talált. A fogyatkozás tetemes." 1846-ban Nyárhó 5-én látogatta meg az Oskolát, de gyermeket nem talált. Mi az oka ennek? — teszi fel a kérdést. Válasza: „A Szülék és Elöljárók menthetetlen hanyagsága, úgy, hogy itt, soha tavasztól kezdve egy gyermek se jár oskolába." (Kéziratból.) Mészáros József kerületi látogató adatai a magyarázó okot is jelentik, s hitelesnek láttatják az ilyen közléseket: „Számtalan falusi és mezővárosi iskola, mellyel sok helyen a nemzeti nevet bitorolják, de mellyekben alig ragad a növendékre több, mint amennyit néhány nap alatt ismét könnyen elfelejthet". 71 Egy korabeli röpirat adatai is meggondolkoztatók: A falusi tanító „a nép fogalmi oktatását egészen elhanyagolja, legföllyebb a tavaszi próbatételre az ügyesebbeket egy pár kérdésre és feleletre, mint a szajkót elkészíti, s ebből áll a jelen oskolai cursus..." Nem fejlődik a falusi iskolaügy a nép szegénysége miatt sem: A népnek „nagy erőltetésébe kerül, éppen, télen át gyermekét a helybeli szomszéd, vagy még távolabb hitét követő kántorhoz oskolába küldeni, mert a szánakozásra méltó gyermek csaknem ruha nélkül, mezítláb, sírva hadgya el a meleg búbost, melyen fél-éhesen, egy burgonyán rágódva hevert, szülője pedig szinte alig várja a kinyilló tavaszt, hogy a kikelt liba s egyéb baromfi, vagy a takarmány fogytán kikoplalt marhája után, a legelőre küldhesse oskolás gyermekét: a mit tehát télen kedvet38