Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

Az útleírások, a megemlékezések szubjektív megjegyzéseinek reális tartalmát bizonyítja a korabeli tudományos értékelések adata is. Lesnyánszky András: Didaktika és Methodika avvagy a Tanításnak Közönséges Tudománya és a Tanítás Módgyának Tudománya, Nagyváradon 1832-ben megjelent munkájában, amelyet a kisebb nemzeti iskolák tanítóinak írt, arra neveli olvasóit, hogy tanítsanak alaposan, s különösen buzgólkodjanak az anyanyelv tanításában. Ezért ad részletes utasításokat a magyar nyelvtudomány tanítására, s „A Magyar Nyelvtudománynak és a Helyesírásnak czélirányos Tanításáról" c. fejezet igen sok életrevaló gondolatot tartalmaz, ma is követendő elveket rögzít: „A nyelv szabásaínak ösmerete a gondolkodó tehetségnek tökéletességét is közbevetetlenül is előmozdíttya..." — ,,Az embernek anyai nyelven hellyesen kell nemcsak beszéllni, hanem írni is, mert a legékesebb írás, a legjobb beszédmód is elveszti az ő becsét, ha abban a helyesírás ellen való szembetűnő hibák találtatnak" stb., stb..., Amikor követelményeket rögzít, leméri az adott helyzetet is. Milyen állapotban vannak az iskolák, milyen körülmények között tanítanak a pedagógusok? E kérdésekre adott feleletében szomorú adatok bujkálnak: „Sok helyeken csekély, s a Tanító állapottyához nem mérsékellt és csak az élet szükséges Ínségeinek kielégítésére "is állig elegendő fizetés vagyon. Ahonnan szükségképpen az származik, hogy a becsületszerető és tanullt emberek, a kik legalkalmatosabbak lennének a tanító hivatalra, ettől elidegenednek." Siralmas állapotban vannak a falusi iskolaépületek is: „Hány hely számlálhatni, ahol a Tanítónak szobájában gyülekeznek öszve a tanítványok, és ott részént a Tanító gyermekeinek zajgása, részént a bejövő szomszédoknak beszéllgetése s. a. t. között taníttatnak? Hát ha még kicsiny a Tanítónak szobája is, úgy, hogy az asztal alatt is kell a tanítványoknak ülni, millyen előrr^enetelt várhatni akkor az oda kerülő tanítványoktól, kik egészen magokra hagyatnak, mint hogy a Tanító nem bujkálhat az asztal alatt?" Ilyen állapotok között természetes az is, hogy „a gyermekek nem gyakorollyák az oskolát", ami nem ritkán onnan is származik, hogy a tanító igen durván és kegyetlenül bánik a gyermekekkel, „minden csekélységért keményen bünteti azokat, s gyakorta rest a tanításban." Ami pedig a magyar nyelvtan tanítását illeti, elég átlapoznunk a korabeli magyar nyelvtankönyveket. A rengeteg szabály •és kivételhalmaz között és a megfogalmazás tekervényes útvesztőiben elveszett a lényeg is. Itt a magyarázata annak, amiről egy kortárs így adott összefoglalást: „Iskoláinkban, s mingyárt az alsőbb osztályokban, holmi száraz tanítmányokkal ölik ei a 37