Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
felmentését maga a törvény is megengedte. 1849 januárjától ápr. közepéig összesen csak nyolcan kérték a katonaság alól való felmentésüket; elsősorban olyanok, akik földdel rendelkeztek. A zsellérek, napszámosok közül, akik nem kaptak semmit 1848-tól, csak egy kérte a felmentését, de ő is már csak akkor, amikor elmúlt a közvetlen ellenséges veszély. 1849 május 16-án olvasták fel a megyegyűlésen a szerény hangú kérelmet: ,,...öreg Holló József és családja 22 éves Mihály fiát, aki a folyamodót, annyát és neveletlen öt gyermekét kapájával tartja, a katonáskodástól felmenteni kéri...." 5 5) A reguláris katonaság létszámában még korántsem merült ki a nép hadereje. Feladatok vártak még rá az ellenséges betörés alkalmával. Akkor kezdődtek el az áldozatokban, erőfeszítésekben és hősiességben egyaránt gazdag gerilla-harcok. Egyegy terület számára ezek a harcok jelentik az 1848—49-es forradalom és szabadságharc legszebb hagyományait. Jellasich betörését, menekülését végigkísérték a hadseregét csipkedő paraszti gerillák, nem egyszer tömeges megmozdulások. Schweháttól Pestig Windischgrätzet nyugtalanították. Pesttől a tavaszi hadjáratig pedig a hevesi népre várt ez a feladat. A múlt történet írása elhanyagolta a gerillaharcok és a népfelkelés történetének megírását, részleteinek feltárását. Egyelőre, éppen azért aránylag kevés adattal rendelkezünk, de ez a kevés adat is világosságot derít arra, hogy sűrűbb, állandóbb jellegű és egymással öszszeköttetésben álló megmozdulásokról van szó. 1 A gerillaharcászat, vagy a népfelkelés nem fej nélküli öszsza-visszavagdalkozás, mint ahogyan azt a hivatalos katonai vezetők igyekeztek beállítani és ennek megfelelően legfeljebb tudomásul vették, hogy vannak, de legjobban szerettek volna tőlük, mint f,katonai kontároktól" megszabadulni. A mozgékony gerillacsapatok könnyen reagáltak a hadihelyzet alakulására és ennek megfelelően tudták változtatni harcmodorukat. Amikor biztosítani kellett a hadsereg gyülekezését, akkor az erőszakos ellenséges felderítéseket akadályozták meg. Megrohanták az ellenséges felderítő csapatot és üldözték, hajtották maguk előtt. Megnövekedtek az útközben csatlakozottakkal és úgy nagyobb erő látszatát keltették. Nem egyszer ők késztették az ellenséget az óvatos időhúzásra. Ha oldalvéd kellett egy reguláris csapatnak, akkor azt a feladatot is el tudták látni. Védelmi harcot is folytathattak, ahol nem a mozgó, gyorsan irányt változtató^aktikát alkalmazták, hanem egy helyben maradva, utolsó csepp vérig is kitartottak, hogy birtokukban tudjanak tartani egy magaslatot, vagy védelmi vonalat. Ha már megszállott területen alakultak, akkor az ellenséget nyugtalanították, ide-odavonulga368,
