Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
nácsot adni hovatovább kegyeskedjen — nehogy annyira kedvelt magyar hazánk ily körülményeiben hiányt e Csekély helység által is szenvedjen" 4 3a). Ugyanakkor, amikor a nép a magyar hadsereg számára felajánlotta élelmét, munkaerejét, sőt otthonát is, mindezt az ellenségtől megtagadta. Télvíz idején is vállalta a menekülés viszontagságait, a hajléktalanságot, és azt, hogy elmenekített élelmét, búzáját, állatállományát a menekülés közben el fogja veszteni. „...Kápolnáról a népség nagyobb száma barmaikkal és élelmekkel együtt kivonult...." 4 4) — jelentette az ellenség közeledtére Lédik István Repeczkynek február 19-én. A császáriak látták az elhagyott falut és jobbnak találták, ha Kompoltra, a kastély kertjébe szállásolják el magukat. Arra a hírre, hogy az ellenség egy helyre zsúfolódott össze, huszárjaink megjelentek és megtámadták az ellenséget. A megszalajtott osztrák csapat ötven halottat, 30—35 foglyot, fegyvereket és mintegy 39 lovat hagyott hátra. Annak ellenére, hogy a lakosság számolt az ellenség garázdálkodásával, a harc közbeni gyújtogatásokkal, az épületek megrongálódásával,, mégis az tűnik ki Lédik István esküdt jelentésének befejező soraiból, hogy a közhangulat a legjobb, sőt, „...ha huszárjaink a csatát a néppel tudatva kezdik, az erre fordítandó nép felkeléssel dúsabb eredmény eszközöltethetett volna..." A hadsereg anyagutánpótlásának lebonyolítására mai modern szállítási eszközök nem állottak rendelkezésre. Egyetlen szállítási eszköz a lófogatú szekér volt, melynek teherbírása a nagy sár és a rossz utak következtében nem volt megfelelő. A 30—40 ezer ember állandó harckész helyzetének fenntartásához igen sok szállító eszközre volt szükség. Hogy mennyi fuvart állított ki a megye népe, arra nézve még nincsenek pontos adataim, de mindenesetre eligazítást nyújt az, hogy egy hónap leforgása alatt több mint harminc gazda jelentette, hogy lova a hadseregnek való szállítás közben elhullott és kérték azok árát megtéríteni. A hadsereg győzelmének igen fontos előfeltétele az, hogy felvonulását, hadmozdulatait gyorsan, váratlanul hajtsa végre. A csata folyamán pedig minél meglepetésszerűbben történjék meg az átcsoportosítás. Ehhez jó utak és teherbíró hidak szükségesek. A tavaszi hadjárat előtt a megye útjai és hidjai csak nagy jóakarattal voltak karbantartottaknak mondhatók. Az olvadással, esőzéssel járó sár pedig még járhatatlanabbakká tette azokat, különösen a tüzérség számára. Az utak rendbehozására nem volt elegendő idő, de ahhoz az időjárás sem volt alkalmas. Március hónapra inkább azzal a veszéllyel kellett számolni, 365,
