Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
hogy a Tisza áradása lehetetlenné teszi a legfőbb felvonulási út, — a Poroszló—Tiszafüred—Kápolna felé vezető út használatát. A Poroszló—Tiszafüred közötti töltés ugyanis nem bírta volna ki a Tisza áradását. Ezt a szakaszt kellett először megjavítani. A nehézséget ezzel kapcsolatban viszont az jelentette, hogy olyan helységekből kellett odarendelni munkaerőt, melyek már amúgy is túl voltak terhelve. A munkálatokhoz szinte bajtársi áldozatkészséggel mozdult meg a távolabbi helységek népe, a több mint egy napi járóföldre lévő gyöngyösi, mátrai, tárnái járások lakossága, hogy ezt a felvonulást biztosító munkát elvégezze 4 5). Ha kezdetben volt is panasz a katonai műszaki vezetők részéről, hogy alig jelentek meg a munkahelyen az egri ácsok kivételével 50—60 főnél többen, de mégis csak sikerült: elérni azt, hogy a felvonulást lehetővé, biztonságosabbá tegyék. Hadikórházaink, — különösen pedig az egri — kötszerrel és gyógyszerrel gyengén voltak felszerelve. Pénzben is állandóan hiányt szenvedtek. Hívatásos orvos is csak egyedül nyújthatott segítséget a betegeknek, ami sokszor — kötözőanyag, gyógyszer és élelem híján — csak jó szóból állhatott. Ekkor az asszonyok siettek a haza segítségére. A nagy francia forradalom tépéscsináló jeleneteire emlékeztet legjobban az az áldozatkészség, melyet a nagytályai asszonyok hoztak: összeszedték a nélkülözhető fehér ruhaneműt, tépést csináltak belőle, és elküldték Egerbe a főtanoda épületébe (mostani főiskola) elhelyezett hadikórház részére 4 6). Amikor pedig az ellenség által veszélyeztetett Egerből Tiszafüredre tették át a hadikórházat és olyan helyzetbe került, hogy ,,....az emberi kebel el borzad azon nyomor látásán, melyben a betegek sinlenek..." 4 7) — mint azt a jelentés megvilágítja, akkor a füredi asszonyok nyújtottak segítséget. A nép áldozatos harca, fegyveres megmozdulása nemcsak a hadsereg felvonulását tette lehetővé, nemcsak a hadsereggel való összhangot teremtette meg, hanem hatott az értelmiség nép felé tekintő tagjaira is. Újhelyi Móric czompodi lakos a lőszerhiányon akart segíteni: salétrom nélküli lőporral kísérletezett. A hivatalnokok közül pedig honvédnak állottak be egypáran. Közülük Axman Ferencről a megyei választmányi gyűlésen is dícsérőleg emlékeznek meg, helyeselve eljárását. „....Axman Ferenc, jelenleg 47. zászlóaljbeli őrmester, - "ki hazafiúi keblének őszinte sugallatából, mikor midőn a hazának vésznapjai borongtak annak egén, a kápolnai és verpeléti csaták, s seregeinknek T. Füredre történt vonulása alkalmával, midőn ezerek csüggedtek el, felfogva hazafiúi legszentebb kötelességét elszakadt egyszerű polgári körünkből... szerény önérzettel táborba szállt, s 366,
