Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában

sereg harcát. A nép áldozatvállalása azért is nagyértékü, mert a katonaság ellátása, vagy a hadászatilag fontos munkák elvégzése, gyakran egybeesett a tavaszi vető-, nyári arató-, vagy az őszi betakarító munkával. A megye népének áldozatvállalása — különösen az anyagi terhek tekintetében — a szabadságharc folyamán mindvégig megnyilvánult. De voltak a szabadságharcnak olyan szakaszai is, amikor a földhöz nem jutott parasztok kimondottan húzódoztak a katonáskodástól. A nemzetiségek elleni harc idején ugyan még nagy volt a lelkesedés a nemzetőregységekben, azonban ez a kezdeti lelkesedés 1848 végére hovatovább lelohadt, hiszen a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos paraszti sérelmeket még 1848 őszén sem orvosolták, mozgalmaikat pedig a legteljesebb szigorral torolták meg. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a megye parasztsága húzódozott a katonáskodástól. Az az ideológia alakult ki, hogy a háború nem is annyira az ő érdekük, hanem inkább az urak huncutsága, vagy legfeljebb az urak és a király külön ügye. Abád községben egészen világosan határozták meg véleményüket a parasztok: „..mitől mennénk m5 nemzetőröknek, mikor semmi földünk nints, menjen, kinek földje van..."

4

1) A parasztságnak ez a passzivitása — különösen a földdel ki nem elégített parasztoknál — csak akkor olvadt fel, amikor otthonukba tört be az ellenség, veszélyeztetve látták házi tűzhelyeiket és a jövő gazdasági év perspektívája az ellenséges rablások következtében még homályosan sem bontakozhatott ki előttük. Passzivitásuk feloldódásában az is közrejátszott — Windischgrätznek minden ígérete ellenére —, hogy az osztrák sereggel a forradalmat és szabadságharcot nyíltan eláruló főnemesség tagjai is megjelentek, akiknek működése egyet jelentett az 1848-as vívmányok eltörlésének a lehetőségével. A tavaszi hadjáratra Heves megye területére koncentrálta a hadvezetőség a honvédsereget. Mintegy harmincezernyi honvéd elszállásolása, élelmezése hárult a megye lakosságára akkor, amikor a megye vezetősége is siralmas képet festett a lakosság anyagi helyzetéről az 1849 január 3.-i jegyzőkönyvben: „Megyénkből a mult esztendő augusztus elejétől kezdve nemzetőrségünk egy nagy része több táborokbani küldetése, úgy nemkülönben a* nép felkelés el rendezése által annyira nyomasztva lévén (t. i. a nép — B. Gy.) hogy a minden napi élelem beli cikkeknek meg szerzése után adójának igen csekély részét róhatta le, másrészt pedig a mind untalan általutazó katonaság részére múlhatatlanul kiszolgáltatni kellő termesztvénybelieknek illetőségen felüli ki szolgáltatása által túlterheltetvén, azon remény363,