Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában

tatják el azokat. Biztosak voltak abban is, akik a kormánybiztoshoz fordultak, hogy ügyük elintézése nem jelenti azt, hogy hátrányt szenved a haza szent ügye. Repeczkyt egyaránt felkeresték kérelmükkel a személyes ügyükben orvoslást kereső parasztok, vagy a közösség nevében a helységek elüljárói. A kötelességüket híven teljesítő tisztviselők, hivatalnokok is elsősorban Repeczkynek jelentettek. A szabadcsapatok szervezésével kapcsolatban szintén hozzá fordultak. A tavaszi hadjárat idejére az lett a helyzet, hogy fontosabb kérdésekben a megye irányítása a megyei Bizottmány kezéből Repeczky kormánybiztoshoz tolódott át. Ez szükségszerű is volt, mert az elkövetkezendő időszakban az ő erélye tudta biztosítani, hogy Heves megye meg tudott felelni annak a várakozásnak, amit a nemzet elvárt tőle. Természetesen Repeczky egymagában nem lett volna képes a rendelkezésére álló rövid idő — alig egy hónap leforgása — alatt ilyen sokrétű munkát eredményesen elvégezni. Segítségre volt szüksége. Ki kellett építenie — lehetőleg a megyei apparátuson belül — bizalmi hálózatát. Olyan embereket kellett keresnie, kik tántoríthatatlanul kitartanak a szabadság ügye mellett. Hogy kik voltak ezek, azt egyelőre még nem tudtam pontosan megállapítani, de közéjük tartoztak a szolgabírák mellett működő esküdtek, akik az utolsó pillanatig, sőt az ellenség megjelenése után is teljesítették kötelességüket, . mint például Filó Sámuel gyöngyösi, vagy Lédik István kápolnai esküdtek. Ök lelkesítették a csüggedőket és szorgalmas pontossággal küldötték feletteseiknek jelentéseiket, melyekben beszámoltak a nép hangulatáról, az ellenség helyzetéről, sőt nem egy esetben annak szándékáról is. A forradalom és szabadságharc fegyveres eredményeinek igazi alapját a nép anyagi és erkölcsi áldozatvállalása jelentette. Még akkor is azt jelentette volna, ha a nemesség egységesen és ingadozásmentesen lép fel a fegyveres önvédelmi harc folyamán. Nemcsak a katonai kiegészítés és a pénzalap biztosításának jelentős része hárult Heves megyére 1849 januárjától, hanem egyre fokozódó gondot jelentett a hadsereg utánpótlásának lebonyolítása is. Heves megye népének kellett gondoskodnia a katonaság elszállásolásáról, élelméről és a lovaknak szükséges takarmányról egyaránt. Nem egy esetben a kenyérsütés, vagy & meleg étel készítése is a lakosság feladata volt. Az asszonyoknak vállalni kellett a szegényes felszerelésű és megfelelő számú személyzettel el nem látott tábori kórházaknál a sebesültek ápolását is. A férfiaknak pedig szükség esetén fegyverrel a kézben kellett helytállani, hogy megkönnyítsék a honvéd362,