Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
ispán sem tudott szemet hunyni az efféle fegyelmezetlenségeken és szemrehányó hangon fakadt ki a január 16-i bizottmányi ülésen. „...A jegyzői fizetéses hivatalnokok közül némelyek az ülésen vagy ritkán, vagy későn, vagy éppen meg sem jelennek és ezáltal az ülésekben előforduló ügyek rendes és gyors tárgyaihatása szenved hátramaradást..., miután jelenleg gyakran igen sürgős intézkedések kívántatnak meg, a jegyzők pontos megjelenésre figyelmeztetni határoztattak" 1 4). Ezek a fizetéses megyei hivatalnokok, az 1848. március 15-e előtti regime „beamterei", március 15-e után bent maradtak a megyei apparátusban és mint a reakció meghitt emberei, akadályozóivá váltak a forradalmi harcnak nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is. Nem szabad azonban csupán erre vezetni vissza a megyei apparátus működéséből származó hibákat. Ha a fenti megyegyűlés teljes és lelkes is lett volna, akkor sem lett volna végrehajtó eredménye. A végrehajtásért felelős szervek, a szolgabírák ugyanis — jobbik esetben — egymás után mondtak le az ellenség közeledtére hivatalukról a „betegség" 1 5), vagy az „otthoni el nem halasztható elfoglaltságának színes, de átlátszó okára hivatkozva. 1 6) A legtöbb azonban ezt a formális lépést sem tette meg, hanem elmenekült körzetéből az ellenség elől. Akik nem mentek el, azok sem tettek eleget kötelességüknek. A már meg-megjelenő, ide-odavonuló ellenségről sem tettek jelentést feletteseiknek. Kötelességteljesítésükre az a legjellemzőbb, hogy mikor február elején egy kisebb ellenséges csapat átvonult a megyén, az alispáni hivatal ezt csak akkor tudta meg, mikor már a felderítést elvégezve, visszavonultak Kápolnára 1 7). Eközben Windischgrätz hadseregének elocsapata már január 20-ra elérte Hatvan városát. 22-én már Gyöngyösön volt, innen pedig Kápolna felé vette útját. Felderítő csapatai naponként rajzottak Poroszló, Verpelét, Pétervására irányába. Megjelenésüket pusztítás, rablás jelezte. Napirenden voltak a sarcolások, melyek meghaladták a helységek anyagi teherbíró képességét. Gyöngyösre, majd később Egerre is hatalmas összeget vetettek ki. Nemfizetés esetén túszokat szedtek 1 8). A lakosságra nehezedett az elszállásolásuknak minden kellemetlensége. Nem volt biztonságban az állatállomány, a takarmány és az élelem. Még a bevetett földeket sem kímélték. A nők becsülete ki volt téve a katonák kénye-kedvének. Az osztrák hadseregnek tett fuvarozás olyan nagymérvű és szünetet nem ismerő volt, hogy a lóval rendelkező gazdák sem éjjelt, sem pedig nappalt nem ismerhettek, csak az országutakat járták. Nem volt sokkal különb azoknak a helységeknek sorsa sera, amelyekben nem volt elszál354,
