Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

velésére, kijelentették a jobbágyok, hogy készebbek inkább földjeiket elhagyni, mintsem az újonnan kijelölt silány minőségű darabokat megműveljék. A jobbágyság a tagosítás alkalmával készített hancsikokat elrontotta, földjeit műveletlenül hagyta, a réteken szerte szabadon legeltetett. A Zaránkon megjelent Németh Adalbert alszolgabíró megállapította, hogy a 43 telkes gazda a földeket és rétbeli illetőségét „köz akarattal" hagyta műveletlenül. Ürbéri tartozásaikat is „összes akarattal" tagadták meg. Az ellenszegülés vezetői a helybeli elöljárók voltak. Az elöljáróság kijelentette, hogy az utolsóra is elszánták magukat, mintsem azokat a rossz földeket elvállalják. Ezért aztán az alszolgabíró Csintalan Ferenc első bírót, Csintalan János törvénybírót elmozdította hivatalából és vasra veretve a megyei fogházba kísértette. A mérnökkel újból kijelöltette a majorsági és úrbéres földeket, a rét- és legelőilletményeket. De hiába intette az alszolgabíró a zaránktakat a földek megművelésére, azok továbbra is parlagon hevertek. A zaránkiak két évig nem szántották, sem a magukét, sem a földesurakét. Végülis a rossz időjárás, a termés elmaradása a helységet a végső ínségbe sodorta, de még mindig ellenálltak A megye most már erélyesen közbelépett, mivel attól tartott, hogy „ezen ellenszegülés több helységekben célba vett tagosításokra nézve veszélyes például szolgálhatna." „Több helységek vannak, számra nem kevesen, — írja Almássy Emánuel a megyéhez, — melyek figyelve várják, mi történik Szaránkkal, a büntetlenül dacolóval." A kétségbeejtő helyzetbe került zaránkiak 1845 július 2-án a királyhoz írt folyamodványukban elpanaszolták, hogy az úriszéken lefolyt tagosítási per alkalmával a pártfogó tiszti ügyész a földesurakhoz húzott, hogy a szolgabíró végigbotoztatta őket. Most azért fordulnak a kiráiyhor mert „N. Vármegyénél orvoslást kerestünk ugyan, hanem azt soha sem találhattuk." így tükröződik a zaránki mozgalomban is a „jó király"-elmélet. Csak akkor kezdte el a zaránki jobbágyság a földek megművelését, amikor 1846-ban a megyei kiküldöttség „panaszaik még felsőbb helyeken is történő megvizsgálásával" leszerelte őket. A zaránki parasztok végső Ínségükben újra mfegfogták az eke szarvát, „kintelenségből, csak hogy már vetés nélkül ne legyünk, felszántjuk, bevetjük a kiosztott rossz földeket, pedig attól csak úgy kenyér nélkül maradunk, mint így..." 4

1 Gróf Batthyány viszneki helységében 1846-ban történt meg a tagosítás. Amikor hozzákezdtek a jobbágytelkek kihasításához, a lakosok közül többen ellenszegültek. A megyei főmérnök panaszt emelt a kerületi szolgabírónak, aki meg is jelent a 344,