Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

helyszínen és Tóth Jánost, „a lázongók fejét" elfogatta és bekísértette Egerbe' a megyei fogházba. Az elfogott Tóth János társai azonban arra kényszerítették a helység bíráját, hogy a fogolyról szedje le a bilincset, akinek így sikerült Visznekre visszaszöknie. Ut ana na marosan kigyulladt a tagosításban főszerepet vivő Főkövi Antal „titoknok" takarmánya. Erre a kerületi szolgabíró újból kiment Visznekre és Tóth Jánost és hűtlen kísérőjét bevitte az egri fogházba. Rákövetkező éjjel gróf Batthyány Vincéné takarmányát gyújtották fel ismeretlen tettesek. Halasy Gáspár főszolgabíró a Visznek helységében elharapózott gyújtogatások meggátlása és a „közbátorság" fenntartása végett arra kérte a megyét, hogy a Debrőn elszállásolt katonaságot sürgősen tegyék át Visznekre „a megzavart jő rend és csend helyrehozása" érdekében. 4

2 1844 november 24-én Tiszaföldváron tört ki nyugtalanság a bíróválasztás alkalmával.

4

3 Horton pedig 1845-ben azért tört ki forrongás, mert az ^egri érseki főegyházmegye egyházi hatósága a kántori szolgálatból kitétette a nép kedvencét, Bartók Ferencet. Midőn a szolgabíró április 24-én személyesen jelent meg Horton, nem használt sem a szép szó, sem intelem; a szolgabírót illetlen és fenyegető kifejezésekkel halmozták el. A* bírót, aki teljesíteni akarta a szolgabíró rendelkezését, megfosz. totta a nép hivatalától s kikergette a helységből. Nemcsak a férfiak, hanem az aszonyok, leányok is lármáztak, fenyegetőztek, hogy „nékik a kántorra nézve sem érsek, sem pap, sem uraság, sem vármegye, sem szolgabíró nem parancsol." A szolgabíró kénytelen volt sürgősen kereket oldani. A megye Brezovay Imre szolgabírót és I^aráth József tiszti alügyészt küldte ki Hortra, hogy a lázongás vezetőit azonnal fogassák el és kísértessék őket a megyei fogházba, a lakosokat pedig csendesít. sék le.

4

4 A Heves és Külső-Szolnok megyei parasztmozgalmak a 19. század első felében egy alkalommal sem jutottak el a nyílt felkelésig. De hagyományos fogyatékosságaik, — az ösztönösség, a szétforgácsoltság, a helyi jelleg, a királyhoz fűződő illúziók — ellenére is segítették megingatni Magyarországon a jobbágyrendszert. A parasztság volt az a társadalmi erő, amely harcával elősegítette az elhaló feudális gazdasági-társadalmi rendszer felszámolását. „Nem egy történelmi esemény tanúskodik arról — mondotta Dobi István az országgyűlés ünnepi ülésén Debrecenben —, hogy a dolgozó parasztság hazánkban is ismételten síkraszállt demokratikus jogaiért. Küzdött, bár életfeltétele, munkaviszonya és egész életformája nem nyújtott ked345,