Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

A zsírosparasztságot képviselő községtanács igyekezett kedvében jáVni a földesúrnak s bár a továbbiakban is szerette volna orvosoltatni a mezővárost ért sérelmeket, mégis a további „futkározásokat és felsőbb helyekre panaszok benyújtását, mint a íejesség, zabolátlanság és az elöljáróság ellen való bizalmatlanság" jelét tekintette. A mezővárosi szegénység azonban a városi tanács ellenére is további lépéseket tett. Pápay János, Szunyogh István és Takács Péter, akiknek „úgyszólván semmi értékjek nem lévén, jöttek-mentek" s 1828 május 22-én Pesten újból folyamodtak mind a királyhoz, mind pedig a helytartótanácshoz. A városi tanács azonban már nem támogatta ezt a lépést. Mezőtúron kisebb-nagyobb, de állandóan tartó mozgalmak törtek fel a 19. század egész első felében. 1836-ban Szunyogh "József és Ugrai András jártak Bécsben, majd onnan visszatérve „izgató beszédekkel" fordultak a néphez. Barta István és Mandi Ferenc ugyancsak megfordultak Bécsben, majd visszatérve, a népet igyekeztek lebeszélni „az"urak iránti szolgálat s más egyéb tartozásaik teljesítéséről." Agitációjuknak nem is maradt el eredménye: az 1838. évi tavaszi szántásra a 300 telkes jobbágy közül csupán három állott ki, később pedig azok is, akik kiálltak, csak „immel-ámmal dolgoztak." A gazdatisztek élete állandóan veszedelemben forgott. A mezővárosi parasztok passzív és nyílt ellenállása legkülönbözőbb formáiban tört utat. Nem hiába féltek a földesurak attól, hogy Bécs ellenük használja fel a jobbágyok elkeseredését. Mivel Bécs lehetőséget nyújtott a parasztoknak panaszaik személyes előadására, sikerült megjátszania a parasztság „jóindulatú pártfogójának" szerepét

1

4 Az 1831-i parasztfelkelés kirobbanásának közvetlen oka a Magyarországot sújtó kolerajárvány, illetőleg annak során tett hibás és túlzott járványvédelmi intézkedések voltak. Mivel a hatóságok klórmésszel, bizmuttal akarták elejét venni a bajnak, az a hír kapott lábra, hogy „a szerfelett megszaporodott köznépet a vagyonosabbak méreggel való vesztegetés által akarják megritkítani."

1

5 A Heves rriegyei Bodonyban is elhitték, sőt nyíltan hirdették az emberek, hogy az uraság az orvossal együtt „a kutakat készakarva mérges szerekkel megvesztegette, hogy az által a népet kipusztítsák." Amikor Pásztón kolerában egy egész háznép kihalt, elterjedt a hír, hogy a kutakat megmérgezték. A mérgezést az uraságra és a város elöljáróságára fogták; mind az uraság, mind az orvos, mind pedig az elöljárók ellen zúgolódás támadt. 333,