Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

elfogadottabb módja volt a régi szavak felújítása, újra az irodalmi vérkeringésbe való behozatala. Ezt a módját a nyelv bővítésének és gazdagításának senki sem kifogásolja. A magyar fejlődésnek egy különleges vonásáról van itt szó, hiszen a németek, Gotsched és Adelung, egyenesen kárhoztatják a régi nyelv szavainak felélesztését. Jellemző, hogy Révai épen a kéziratban maradt Szép magyar lollban, melyet pedig Adelung nyomán ír meg, szembefordul német mesterével ebben a kérdésben. ,,A ki avult szavakkal és szókötésekkel való élés"-ről ezeket írja: „Sokakat elhagyatott velünk... a mi gondolatlanságunk... Szokásban vágynák még azok igen felesen hazánknak némely vidékeiben, s kiváltképen Erdélyben. Feltaláltatnak temérdek jó számmal régi jelesebb íróinkban... Az ilyen szavakat méltó szorgalmatosan elő keresnünk." (Id. Melich: Révai Miklós nyelvtudománya, Bp. 1908. 29. 1.) Szilágyi Sámuel Henriásfordításának bevezetésében fia büszkeséggel jegyzi meg: „...néhai édes atyám... az eredeti szókat, melyek talám már nyelvünkből ki is maradozni kezdettek, meg-megelévenítette.." Ilyen légkörben egyáltalán nem tűnik fel különösnek, hogy egyes íróink a maguk módján megpróbálják nyelvileg is megközelíteni a magyar multat, mely iránt az érdeklődés egyébként is egyre nő. Dugonics András hazafias felbuzdulásában Árpád korába visz vissza egy regénytémát, és úgy próbál régiesíteni, hogy néhány régi szó felelevenítésén túl a nép nyelvén szólaltatja meg a honfoglaló ősöket. A nép nyelvéről Révainak is az a felfogása, hogy az sokat megőrzött a régi nyelv kincseiből. Kazinczy Orpheusában az elébb említett helyzetdalát régi magyar versek helyesírására írja át. (Szerintem a Révai Miklós Elegyes versei függelékében közölt versek helyesírását vette mintául.) Meg is téveszti kortársait, akik lelkendezve érdeklődnek nála, hogv vajon csakugvan régi eredeti szöveget lelt-e meg. (Földi levele: Kaz. Lev. II. 267. 1. Id. Tompa i. h. 73. 1.) Ha tehát éppen ezekben a 90-es években Kármán kísérletet tesz az archaizálásra, hogy novellájának történelmi levegőjét nyelvi eszközökkel is erősítse, ezt nem lehet a nyelv mesterkélt átformálásának mondani, mint Gálos teszi. Az sem helytálló megállapítás, hogy az archaizálás távol állt Kármán egész gondolkodásától, hiszen ő is korának gyermeke volt, sokat tanult kimutathatóan Bessenyeitől, Kazinczy'tól és másoktól. Bármennyire is újító volt Kármán, bármenynyire is eredeti műveket követelt modern és hazai témákkal, sok szál fűzi őt a régi magyarsághoz. Üj szavakat alig alkot, általában a régi magyarság szókészletével dolgozik. A fejveszteség sem témájánál, sem nyelvénél fogva nem rí ki egyéb mű306,