Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

illetőleg vállalkozhatik-e egyáltalán a kérdés eldöntésére a stílus-elemzés vagy sem. Szeretném mindenekelőtt sorba venni a Gálos által felhozott érveket, megpróbálom kimutatni tarthatatlanságukat. Szeretném néhány lépéssel előbbre vinni a Szinynyei által megkezdett módszert és felsorakoztatom nyelvi érveimet Kármán szerzősége mellett. Ez feltétlenül szükségessé teszi, hogy érintsem az archaizálás problémáját is. Kármán nem jelentéktelen alakja irodalmunknak, de egyik müve szerzőségének eldöntése, — ismétlem — még sem annyira ténybeni értékénél fogva érdemli meg a fáradságot, hanem mert egy fejlődőben lévő kutatási ág, a stílusvizsgálat néhány kérdését módszertanilag tisztázni lehet ezzel kapcsolatban. Lássuk előbb a Gálos érveit, ö mindenekelőtt nem tartja eredeti munkának A fejveszteséget. Szerinte korabeli német lovagdrámának a fordítása. (Ezt különben Szinnyei is így gondolja.) Gálos azonban tovább megy és a fordítást magát „döcögősnek, nehézkesnek" mondja és éppen ezért nem is ismeri el Kármán müvének. Bizonyítékul felsorol néhány kifejezést, melyben germanizmust lát, majd olyanokat említ, melyeken szótár-ízt érez, a németül nem tudó fordító tévedéseit véli felfedezhetni. Az archaizálás megint csak Kármán szerzősége ellen bizonyít, hiszen Gálos szerint „a nyelvnek ilyen mesterkélt átformálása egész gondolkodásától távol állt." Egy szép részletet talál Gálos az egészben, Fruzinának a leírását. Erről fel volna tehető, hogy Kármán mint szerkesztő javította, toldotta bele a novellába, „de az a valószínűbb, hogy a fordító ezt is a németben találta és mert egyszerű volt és sima — nem tudta elrontani." (Mintha bizony felvilágosodáskori magyar irodalmunk fejlődése azon fordult volna meg, hogy fordítóink mit nem tudtak az eredeti művekből elrontani?!) Vegyük először az ún. germanizmusok kérdését. Az Uránia legelső és egyetlen korabeli recenziója is felemlíti már (A Magyar Merkúrhoz Tartozó Bibliotheka, 1795. május-július), hogy midőn magyar nők előtt felolvasta a Fanni hagyományai első két részletét „Ezek csak a futólag esett hallás közben is számtalanszor megütköztek az írók magyarságában s hogy nemzeti nyelvünk anyai nyelvük lett volna, hinni nem akarták. (Recensens) sajnállotta, hogy ezen gondolatjokat helyben hagyni kénteleníttetett." Több példát is felsorol és hozzá teszi, „melyekben mely igen megütközik a magyar fül, érezzük." Azóta többen szemére vetették már Kármánnak az ún. germanizmusokat. Gálos tehát kitaposott utakon jár. Ne feledjük, hogy a felvilágosodás ^korában vagyunk. Bessenyei törekvései kezdenek valóra válni: magyar nyelven mű297,